Vidéki

Egyszer egy barátom azt tanácsolta, vidéki lányt keressek magamnak, mert azok odaadóbbak, tudják, mi a rend, és jobban bírják a házimunkát.

"Tavasszal egy vállalati rendezvényen megismertem a [férj] munkatársait is. Itt tudtam meg, hogy Miklós mindenkinek azt mondja rólam, hogy kozmetikus vagyok. Ez még tetszett is egy kicsit, de azért otthon kérdőre vontam. Az úgy van, válaszolta elvörösödve, hogy nyáron megint tanfolyamra kell mennem, és aztán én leszek az egész szolgálat főnöke. Írásban kellett válaszolnom egy csomó kérdésre. Érdeklődtek a családról is. Nem írhattam oda, hogy a feleségem foglalkozása paraszt."

"A partnerkapcsolatokban felmerülő intim problémák megoldási módja errefelé az, hogy nem beszél róla senki, legkevésbé a nők. Ez a helyzet a hibás párválasztási stratégiák következménye. A férfiak érdeklődésének felkeltése, az ismerettség kapcsolattá formálása, a kapcsolat hőfokának növelése, mind olyan technika, amelynek minden nő birtokában van, a falusi lányok talán járatosabbak is e téren, mint a sokkal bővebb választási lehetőséggel rendelkező városiak. A cél elérése érdekében használt taktikai megoldások között a szexuális csábítás is szerepel, először persze csak indirekte, majd amikor a helyzet megkívánja, akkor konkrétan is. Nem árt ilyenkor értésére adni a kiszemelt áldozatnak, hogy férfiként is csodálatos. Így alakul ki az a csapdahelyzet, amelyből aztán csak a kapcsolat lezárása jelent kiutat, mert az őszinte, konfliktusfeltáró beszélgetést mindkét fél kerüli: a férfiak nem akarnak csalódni magukban, a nők pedig szégyellik korábbi megtévesztő viselkedésüket."

(Szilágyi Gyula: Tiszántúli Emanuelle)