Úgy látszik, nagyon sok szabadidõm lehet, mert megint rengeteget írok. Pedig lenne mit csinálni. Most az jutott eszembe, hogy tegnap írogattam az allergiáról, mára allergiás lettem. Nem csak a tanulástól, de valami levegõben keringõ portól is. A torkom (meg a kezeim) napok óta szárazak, éjjel arra ébredek, hogy tele a torkom váladékkal, ma reggelre szépen elváltozott a hangom is, beállt a rekedtes basszus (nem épp egy allegró) és kapar keményen. Vennem kell valami szopogatós tablettát, a mézes tea nem segített. Úgy játszik velem a szervezetem, mintha iskolaundoros gyerek volnék, megpróbálja megakadályozni a pénteki vizsgákat. Nem elég az agyammal hadakozni, még a testem is ellenem fordul?
Az agyammal azért kell hadakoznom, mert mindig tökéletes eredményt akar. Fél, ha nem tud mindent, a vizsgán kivágnak, ezért még hetekig húzná a készülést, a kedvéért a legutolsó apróbetût is el kellene olvasnom. Pedig már megtanultam, tökéletesen felkészülni nem lehet, mindig lesz új tanulni való. Kielégítõ tudásra van szükségem, amivel be tudom mutatni: fogott a prédikáció, okosodtam, valamit ellestem a mestereimtõl.
Jut eszembe a zenei instrukció: teljes erõvel kezdeni. Pár sorral lentebb: tovább erõsíteni! Igen, mindig lehet még jobban rákapcsolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése