Ülök az irodában, és úgy érzem magam, mint a fagyasztott hering. A finnek, ha kicsit süt a nap, hála a kinyithatatlan jól szigetelõ ablakoknak, már túl melegnek érzik az idõt, már 15 fokban bekapcsolják a 18 fokra állított légkondit, ingben vagyok és didergek. Nem elég, hogy az ország hidegebb, a házakat is túlhûtik. Ha jön a globális meleg, elõbb szerelnek légkondit a buszokra, mint nyitható ablakot. Nem csoda, hogy az energiaminisztérium újabb atomerõmûveket követel.
Ha már hideg: reggel levágtam egy darabot az ujjamból. Tavaly ilyenkor leforráztam magam, most meg, sajtvágó híján a nagykéssel szeleteltem a sajtot, s bár megtanultuk a faragó szakkörön, hogyan kell tartani a kést, mégis, magam felé vágtam, megszaladt, a bal hüvelykem bánja. A lelógó darabot letéptem, kár volt, mert most lyukas. Tehettem volna a fagyasztóba, vagy visszahajthattam volna, visszanõhetett volna. Mint az egyik barátomé, aki szinte teljesen levágta, most is tökéletesen mûködik neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése