...tanfolyamot szervezni. 12 előtt 5 perccel hívott a spanyol kapcsolat, hogy van egy fontos tréning, amire be kéne ülni. Ugyan a CV-mből látja, hogy tisztában vagyok a témával, de jó lenne, ha a hétfőn induló projekt miatt beülnék meghallgatni. Beültem. Épp befejeztem az ebédet, 11-re járunk, sokat adnak, ma finom bécsi szeletet, vastag volt, mint az ujjam, de puhára átsütve, és ebéd után egy órával rendre elálmosodom, tart úgy fél háromig, ma is meglett a hatása. Csukódik le a szemem, billen le a fejem, nekem ilyenkor ne tartson senki meetinget, legkevésbé tanfolyamot. Próbáltam tartani a fejem, írogattam, próbáltam ébren maradni, de a félkezű balettáncos egyre hívott, hogy menjek utána. Mentem én, de folyton felriadtam, aztán egyre csak szaladnom kellett utána. Egyre azon gondolkoztam, hogy kínzás ez, merénylet így ebéd után, főleg pénteken.
Hazajöttem, gondoltam alszom egyet, hogy az esti születésnapi sörözésre éber legyek, de aztán elment az idő szakdolgozat írással, most megint rossz szájízzel megyek kocsmázni: alváshiányban fogok szenvedni holnap is. Életveszélyes az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése