Pihenõ

Lepohetkinek hívják finnül a délutáni alvást. A gyerekek az oviban elmennek lepohetkire. Ma reggel az egyik kollegánk véigigvezetett a házon, jobb késõn, mint soha, és megmutogatta az alagsori helyiségeket. Van egy tornaterem, nem igazán konditerem, de ott csinálnak mindenféle pilates meg latin tánc tanfolyamot, akkora, mint egy osztályterem, de sokszor 40-50 fõ is egyszerre táncol. (Konditerem a másik épületben van, de már csak két hétig, eladták az egész irodaházat, nem lesz hova ingyen kondizni járjunk.) Azért nálunk is van zuhanyzós öltözõ, sokan kerékpárral járnak, lehet mosakodni. Láttuk még az írószer raktárat, és mûködik a házban egy postahivatal is, a posta kihelyezett egysége. Õk intézik a házon belüli levelek kézbesítését, és egyben rendes postai szolgálatot is nyújtanak. A postázó mellett volt egy helyiség, lepohuone, vagyis pihenõ szoba, ott szokott hetente egyszer rendelni egy masszõr, és ha valakinek valami halaszthatatlan kipihennivalója akad (pl. rosszul lesz), oda mehet lefeküdni. Ebéd után mindig olyan jól vagyok lakva, a vércukrom meg az emésztésem is helyreáll, hogy elálmosodom. Azt hiszem egyszer kipróbálom, milyen ott ledõlni. Aztán mondja a kollega, hogy nem szabad ebéd utáni alvásra használni. Na akkor meg minek ilyen szoba? Ha azt mondom, szükségem van egy kis relaxálásra, biztos beengednek.

A másik mai tapasztalatom a taxi rendelés: elég felírni a nevem egy listára a portán, odaírni, hogy mikorra várom a taxit, és a portaszolgálat idõben megrendeli a taxit mindenkinek. Hogy ne legyen keveredés, a rendelési számot odaírják a nevek mellé, így csak meg kell nézni a listát, és kiderül melyik taxi kié. Ha szerencsém van, sikerül utitársat szerezni, akivel együtt mehetünk, így osztozunk a költségeken. Péntek van, munka utáni csúcs, több idõt kell szánni az útra.

Vissza kellene vinnem két könyvet otthon a könyvtárba. Holnapra terveztem, de most olvasom a neten, hogy az ünnep miatt zárva lesznek. Át kell szerveznem a ma estémet, a reptérrõl egyenesen a könyvtárba vitetem magam.

Közben, ahogy ülök a meetingen, azon gondolkodom, vajon miért vagyok minden utazás elõtt beteg? Forog a gyomrom, érdekes hangokat ad, melegem van (tegnap ugyanitt fáztam), és ha nem lenne a csoportmunka, elaludnék. Hiába kávé nem segít. Talán mégiscsak le kellene dõlni a pihenõszobában.