A vasárnap unalmas volt. Ültem a szinte üres lakásban, és keseregtem, hogy nincs mit csinálni. Nem tudok telefonálni, nem tudok netezni, tanulni kellene, de valahogy nem jött az ihlet, olvastam, takarítottam (lemostam a szekrényeket, a fürdõt, hátra van még a konyha és a nagyszoba), aztán hogy ne unatkozzak, bementem a központba, mostantól vasárnap is nyitva lesznek az üzletek, nyári nyitvatartás. Megkerestem a magyar srácot a házban, a gyerekei mászókának használtak, kipróbáltuk vele, nem ment a net a lakásomban, és megmutatta a mosodát, fizetõkártyás, ma intézem, hogy tudjak menni mosni, és megkérdezem, milyen beltéri egység kell a nethez, ha ADSL akkor hozom az otthonit, ha Home PNA (ez valami telefonvonalon terjedõ Ethernet), akkor veszek egyet. Nézegettem a skypoláshoz használható fejhallgatókat, remélem hamarosan az is menni fog.
Kicsit paráztam az üres lakáson, feszült voltam, türelmetlen és ideges, hogy ezt mi okozta, a szombati tánc, az ex feleségemmel eldumált 20 perc, vagy a napon megmelegedett sonka, nem tudom, de visszatért az a fajta probléma, ami miatt otthonról menekültem, bízom benne, hogy csak átmeneti, vagy flashback emlékeztetõ volt, mindenesetre jól megvoltam nélküle egy hétig, és bízom benne, hogy nem szaporodni fog, hanem ritkulni. Este beültem egy sörre, megittam eg Guinnest, a finnek megszólítottak, hogy szép az országunk, jártak már Írországban, közöltem, hogy magyar vagyok, mire elcsodálkoztak. Angolos lenne a fejem? A boltban meg azt kérdezték meg tört finn dadogásomra, hogy beszélek-e oroszul, mire mondom, hogy inkább magyarul, ott is meglepõdtek.
Exnek igazat kellett adnom, úgy látom törõdik õ a fúkkal, csak nem szereti a tánccal járó hercehurcát, volt õ is Erdélyben, látta mivel jár mindez. A gyerekeink maguk járnak táncolni, sportolni is, azt csinálják, amit szeretnek, nagyok õk már, nem kell kísérgetni, nem kell a ruhájukat cipelni, és maguk döntik el, táncolnak vagy sportolnak. Eddig minden fellépésen ott voltak, most mégis ez utóbbit választották. 8-ak lettek az országos döntõben, szerintem szép eredmény, örültem neki.
5 megjegyzés:
A tánc körüli herce-hurcát már rég nem érzékelitek, nem azért mert nincs, hanem mert mi, többi szülők átvállaltuk tőletek. Ezt nem a szemedre akarom vetni, csak a törődést is lehetne értékelni, nem csak felháborodni a felháborodásunkon. Ja, örülök hogy végre valamiben egyet értetek Ex-el, de azért úgy gondolom, hogy egy 13 éves gyereket (vagy kettőt) nem kellene teljesen magára hagyni, bármennyire is önállóak. Vannak olyan dolgok, amelyekben a szülőknek kell tenni a dolgukat, és nem csak az utolsó pillanatban.
Brigi
A tánc nem kötelező. Igen sokkal nehezebb a cuccok transzportja. Nem illik sporttáskában vinni. Gondold végig menyi pénzt költöttél a gyermekeid táncára. Ez a pénz a mindenfelé megmutogatjuk magunkat c. előadásokba ment bele. Most mikor a szakma kíváncsi egy amatőr együttesre a te fiaid úgy döntöttek "maguktól", hogy röplabdáznak. Oké egyen így, de akkor ne hitegessék a többit, aki komolyan gondolja azzal, hogy a próbákon ott vannak a fellépésre ami szuper fontos lett volna nem jönnek és ezt előtte két nappal kell megtudnunk. Ja és az igazavan exednek meg se fordult a fejében, hogy esetleg megoldjuk. Tudod én a rendezésbe is bele tudtam volna szólni. A Kis Sári a főrendezője volt az eseménynek. Megoldható lett volna, hogy ne ötödikként lépjen föl a csapat, hanem utolsónak fél hatkor. De felőletek semmi kompromisszum hajlam nem jelentkezett. A gyermekeid azt nyilatkozták, hogy a Gyula bácsi azért nem mehet el értük, mert az Anyu szerint idegen. Biztos igaza van. De tudod már ez veszetfejszenyele. Többet nem téma.
Elmesélte valaki érthetõen, ez a fellépés miért speciálisabb, miért fontosabb mint bármelyik fellépés? És tényleg speciális volt ez a fellépés? Mi volt borítékolva? Lesz ettõl jobb a tánc, a táncruhák, könnyebbek a fellépések? Vagy el kell még táncolni a hattyú halálát, mielõtt az egész csapat szétszéled?
Kinõtték már ezt a korosztályt. Kicsi ez a csapat, ahol ennyire nincs tartalék, ahol ha valaki lebetegszik, megsérül, netán elválnak a szülei és nem tudják az állandó próbákra, fellépésekre vinni nincs helyettesítés. Ott voltunk összevarrot kézzel, ott voltunk megrándult térddel is. És eddig nem csak a gyerekek, más táncosok érdeke is figyelembe volt véve.
Ha ennyire fontos volt a fellépés, miért lett lemondva, és ha le lett mondva, miért mentek még egyezkedések pénteken is?
Mások magánéletét könnyû kritizálni.
Kedves Botond!
Azt hittem, barátok vagyunk.
Gyula
Te szerencsétlen. Tudod te miket írsz itt?
Szégyenlem magam helyetted.
Megjegyzés küldése