Problémamegoldás

A problémamegoldás titka a paradigmaváltás - írja az egyik évfolyamtársam. Akkor paradigmát akarok cserélni!, mert megint tele a fejem problémákkal. Egy hét múlva be kellene adni a szakdolgozatot, és még csak a fejemben állt össze a kép, a problématér, de még ott sem teljesen, és lehet, ha a bírálók megnézik, nekik az a kép ronda lesz, és üzenettelen.
Butának érzem magam. Na meg lustának is, mintha lenne bennem valaki aki folyton más érdekes dolgokat szeretne, nem szakdolgozatot írni, jajgat, hogy most neki eper kell, most a képekkel kell foglalkozni, meg takarítani (tegnap reggel takarítottam, megpiszkáltam a porcicákat az asztal alatt, azok meg bosszúból elrontották a kölcsön modemet, nem tudtam netre csatlakozni, elmentem hát a városba venni újat), és néha olyan rossz álmokat álmodik nekem, hogy kiizzadtan, zaklatottan ébredek, például azt, hogy már kilenc óra van, lekésem a mosodaidőmet, és kinyitom a szemem, 9 óra 2 perc, nem hazudik (a héten nem hazudtam ott, ahol kellett volna), idegesen kapkodom össze a mosnivalót, ingbe glóriába, mosakodás nélkül szaladok le a mosodába, még arra se figyelek hogy fehér zoknira húzok papucsot, jaj, mi lesz, és a zárt mosodaajtónak ütközve ébredek rá, hogy vasárnap van, a mosoda csak 12-től használható.

Valahogyan le kellene győzni ezt az érzelmi lényt, aki folyton hasfájással jön, mindig van valami baja, mint egy rossz kisgyerek, nagyon nehezen tudom rávenni, hogy fontos dolgokkal is foglalkozzunk. Paradigmaváltás kell, mondom, hogy másra figyeljek, hát megcsináltam a nagy paradigmaváltásomat, pontosan 6 héttel ezelőtt, mikor kijöttem, biztos projektre, s mire kiértem, az a biztos projekt huss, elrepült (mire lehajoltam, a sok csiga huss, elszaladt), és most várnom kell, és a várakozás türelmetlenné tesz, és bizonytalanná, hogy lesz-e másik, vagy csomagolhatok, és mehetek haza (megint dezsavű, ezt már biztos írtam valahol), francba a negatív gondolatokkal, az élet szép, a nap ragyog, a finn idő kellemes, az ég kék, a zöld fű, a felhők szépek, az orgonák illatoznak, az eper édes, a szakdolgozat megírható.

Én meg majd találok magamnak társat, már találtam is, csak messze van, de hamarosan kijön, csak legyen biztos, hogy maradok, és nem kell összehúzni a nadrágszíjat. Bár az sem lenne rossz, ha egy kicsit lefogynék, hiába mondja, hogy ne.