Mióta kitettem ide egy blogroll-t, elmúlt a nagy varázs, a várakozás, az esti szertartás, mikor sorra néztem azt a 20-30 blogot, amit napi szinten olvastam, írt-e valaki valamit, vidámat vagy érdekeset, kivel mi van, mit ajánl és mit nem. Ma már talán csak egy ilyen van, és további 10 blog itt jobbra lent a blogrollban (vagy -on), s csak akkor nézek a blogokra, mikor látom, hogy van valami új, így megfosztottam magam a mindenesti várakozástól, az izgalomtól, és a felfedezés örömétõl. Nem is nézem már minden nap a többit. Lehet, hogy kevesebbet olvasok, hamarosan kevesebbet is írok majd?
Vettem észre, mikor valakivel beszélek, mesélek valamit, úgy mmondom, mintha a blogra írnám, vagy hirtelen eszembe villan, hogy ezt már megírtam itt, minek mondjam el újra, olvassa el itt, vagy õ szól, tudom, már olvastam, öcsém is mondja, tudunk a xxxrõl, a zzz, nem kell mondani. 1200 körül van a bejegyzések száma, és már magam sem emlékszem, mi az amirõl volt szó, mi az, amirõl nem, ha rákeresek sem mindig találok meg egy keresett bejegyzést, vagy klippet, ennek így sefülesefarka.
Nagyon személyes naplót mégsem lehet itt vezetni, nem érdekli a világot, és nem is tartozik mindenkire, milyen volt a hétvégém, mekkorák a gyerekeim, mi van most velem, izgultam-e a repülõn, milyenek voltak a felhõk, hogy ízlett a tonhalas tészta. Szar volt. Nekem fontosak ezek a dolgok. Nekem, meg annak a pár embernek, aki jobban ismer, tudom, hogy a szüleim, tesóim, legközelebbi ismerõseim olvassák és várják, hogy vagyok, mit mondok róluk, és ki tudja még, ki az aki a kulcslukon kukucskál.
Azon gondolkodom, nyitok egy teljesen új blogot, egy személyesebb naplót, és csak azoknak adok hozzá jogot, akik kimondottan közel állnak hozzám. És nyitok egy olyat, ami szakmai, ahol megmutatom a komoly énemet, na de akkor ez
2 megjegyzés:
Nehogy neked is eszedbe jusson lezarni a blogod. Nem lesz mit olvassak :( Nagyon keves blogot olvasok. Ennyi nekem epp eleg. Szomoru leszek ha lezarod. Es kulomben is, miert nem irhatnad le, hogy izgulsz-e a repulon? Na jo na, vannak dolgok, amiket meg en sem irok meg. De azt csak a naplomba es senkinek, csak magamnak. Off ... most izgulhatok, hogy mit dontesz.
PS. A blogrollt ki is lehet szedni ...
Néha én is "postokban" beszélek, sőt, leginkább már úgy is gondolkodom. Aztán persze kérdés, megírom-e, és mikor.
A tesómmal is így vagyok: beszélgetünk: igen, olvastam a blogodon - de nem azért mondom, mert nem érdekel, el ne mondja még egyszer, hanem hogy tudja, képben vagyok, olvasom. Egész más, ha élőszóban is meghallgathatom, jobban átjönnek az érzelmek, lehet belekérdezni, és persze meghallgathatom a kiegészítést, amit a blogba nem akart megírni :) Időtakarékosságnak sem utolsó - olyan kevés időnk jut egymásra, ha már a blogon vázoltam, mi a helyzet, akkor élőben csak a kiegészítést kell mondani, azt, ami csak rá tartozik, amit csak vele osztanék meg.
Én szívesen írok akkor is, ha csak néhányan olvassák - többet ér a kevés jó ismerős, jó barát, aki odafigyel, mint a sok ismeretlen, aki csak kukucskál.
Ilyen az élet, nyitunk, aztán bezárkózunk aztán kinyílunk megint - ahogy épp jól esik, amire épp szükség van. Jó megoldás a dupla blog, ide írom amit vállalok, oda amit csak neked mondok el - miért ne?
Megjegyzés küldése