Most olvastam vagy hallottam valahol: ha horkol a párod, bújj hozzá és símogasd meg a mellkasát, ha elég megnyugtatóan csinálod, abba fogja hagyni. Különben nem tudsz aludni. (Ha meg véletlen felébred, mosolyog a kedvességeden.)
Még szerencse, hogy egyedül vagyok, nem panaszkodik senki arra, hogy horkolnék. Nem is tudom, horkolok-e, még nem hallottam magam, olyankor alszom. Azt sem tudom még, nem vagyok-e kínai kém, nem beszélek-e véletlen álmomban kínaiul.
Az életem nyitott könyv, ha kérded, de az álmaim néha elárulnak. Akkor azok most a vágyaim, vagy csak egy párhuzamos/lehetséges dimenzió?
Kezdem megszeretni az egyedüllétet. (Nem kell tartanom attól vajon horkolok-e)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése