Palacsináltam

Gondoltam tartok egy kis palacsinta bulit, ha már egyedül telik a nap, sem horgászás, sem hal, akkor valami finomat. Itthon ülök, tervezgetem, mit lehetne megnézni a nyáron, ha jönnek a vendégek.
S íme az alkotás: 5 darab palacsinta, bolti baracklekvárral, bolti mansikka (eper) lekvárral, anyu-féle ribizlilekvárral, nes kakaóporral (kicsit sós, ezért nem szeretem palacsintába, meg nem is lehet tudni, mit kevernek még bele, krétaport, vagy tejport, mert olyan ízetlen), és cukorral elkevert valódi kakaóporral.

Recept 1 személyre:

1 darab tojás, 6 púpos evőkanál liszt, kevés tej, szódavíz, kis csipet só. Cukrot nem szoktam beletenni, attól leég, de egy evőkanálnyi étolajat igen, hogy ne kelljen mindig a sütőt olajozni. Hogy ne legyen csomós, a lisztet, tojást, sót, olajat, és egy kevés, fél deci tejet összekeverek. Ha jó sűrűn kezdem, akkor a csomók maguktól elkeverednek, a vizet lassan adom hozzá, csak akkor, ha látom, hogy sima a tészta. Ennyi a titka. Meg az, hogy a tésztát hagyni kell állni kb 20-30 percet. A 6 kanál lisztből 6 darab palacsinta lesz, ha vékonyra hagyom, nekem az első és az utolsó vastagabbra sikerült, talán kicsit sűrű maradt a lötty. Legjobb túróval, bele megylekvárral, de jó diósan, lekvárosan, vanília vagy csokikrémmel is. Mézzel nem szeretem, egyszer egy ismerősöm meghívott palacsintára, de csak mézeset szoktak, udvariasan kóstoltam, de nem szerettem meg. Akkor inkább a szirup, vagy tubusos, folyékony lekvár, amit a fagyira is szoktunk önteni.

A képen megfigyelhető a N. vállalattól való leszereléskor kapott ajándék doboz: a kollegákkal minden reggel kakaóztunk, annak emlékére, kakaótartásra.