Ahogy az érzelmek, mozdulatok is másolódnak. Vettem észre Tallinban, izzadt volt az arcom, az orrom alatt folyt az izzadtság, ujjammal letöröltem, mire az eladó, aki az ortodox templom jellegzetességeit magyarázta, ugyanott piszkálta a száját, a szája fölött törölte a bőrét. Többször is. Aztán én éreztem megint kényszerét, hogy önkéntelenül oda nyúljak. Figyeltem rá erősen, és ilyenkor kialakul az érzelmi összhang, ami nem-verbális kapcsolat a beszélő és a figyelő között, ezen a nyelven adjuk egymás tudtára, hogy figyelünk egymásra, értem, amit mondasz, átérzem, amit érzel.
Hasonló módon ragadós az ásítás is. Ha figyelsz rám, és ásítok, te is hamarosan fáradt leszel és ásítasz.
Ezzel az érzelmi összhanggal játszani is lehet. Megfigyeltem, ahogy kialakul csók közben, szex közben. Átvesszük egymás lélegzésének, mozgásának ritmusát. Amikor van összhang.
Ugyanezen a módon hatni lehet más emberek viselkedésére, érzelmeire. Régen, mikor még gyermekeimet altatni kellett, gyakran eljátszottam azzal, hogy úgy tettem, mintha aludnék. Lelassítottam a lélegzetemet, elkezdtem hangosabban szuszogni, mintha magam is aludnék. A gyerekek pillanatok alatt maguk is átvették a ritmust, elaludtak. Szex közben is működhet: a másik hamarabb eljut az orgazmushoz, ha magad is úgy csinálsz, mintha közel járnál. S aztán tényleg, mert visszafele is lejátszódik. Az érzelmek erősítik egymást két ember között. Ha van összhang. Ha van egymásra hangolódás.
5 megjegyzés:
Azt hiszem Bruno Bettelheim-nél olvastam ezt, hogy az a jó, ha az anya visszatükrözi a kisbabája érzelmeit. Ezt értettem, és ez világos, ösztönös is - az elmúlt napokban is megfigyelhettem, hogy ösztönösen ezt teszem, ha kisbaba van a kezemben.
Örömét, bánatát velem megosztó emberrel (gyerek vagy felnőtt, mindegy) szintén ezt teszi első reakcióként az ember, ösztönösen - megosztja velem, átrézem az örömét a bánatát, sőt még szavakkal is visszajelzem, legalábbis igyekszem.
Igen ám, de mi van akkor, ha a saját érzelmi állapotom olyan erősen tartja magát, hogy emiatt nem tudok egy jó tükröt tartani? Jó esetben például: annyira feldobott vagyok, hogy a másik ember zavarodottsága, bánata nem tud ebből a feldobottságból kimozdítani - ez nekem jó, talán, de ennek a másik embernek nem annyira, hiszen úgy érezheti, engem nem érdekel a problémája, hogy nem figyelek rá, nem veszem komolyan, ilyesmi. Pedig igen...
A fejezet folytatásában megvolt a válasz is, azt ide nem írtam le: az erősebb érzelem másolódik, az egyik fél, akinek erősebbek az érzelmei, fog dominálni, a másik másol. Nagy örömet, nagy bánatot így lehet átadni valakinek, de ha a te érzéseid erősebbek, beszélhetsz akár bánatos emberrel, nem fog megingatni, sőt, te adhatsz erőt neki. Feltéve, ha a te (erős) érzéseid vidámak.
Az menjen szociális munkásnak, akinek van stabil, erős, pozitív érzésvilága, akinek van miből adni.
(Ezt már csak én teszem hozzá, s nem biztos, hogy jól gondolom.)
Aztán lehet, hogy épp a szociális munkásnak kell érzelmileg befogadóbbnak lenni, hogy át tudja venni a másik fél érzéseit. Csak aztán tudja magát kigyógyítani belőle.
De azért gondolom érted: a te nagy örömed azért nem tudja befogadni a másik bánatát, mert erős.
Másolódás csak akkor van, ha van összhang. Amit írtál esetet abban ki sem alakult a harmónia, nincs odafigyelés, empátia, nincs másolás se.
Értem. :)
Megjegyzés küldése