Előző munkahelyemen tanítottam a Rapid7 (by Rope Kyläkoski et al) módszert, ami gyors dokumentum-írásra jó. Ennek az egyik alapszabálya, hogy nem papíron jegyzetelünk, hanem a felmerült ötleteket egyenesen a készülő dokumentumba írjuk bele. Az ötletelés (brainstorming) során kitaláljuk, minek is kell benne lennie, mi az, amit rögzíteni szeretnénk (ha a meghozott döntéseinket dokumentáljuk), és mi az a tudás, amit az olvasónak át szeretnénk adni. Aztán az egyes fejezetekhez összedobáljuk a szükséges (és elégséges) információt, és hurrá. Ha a dokumentumunkat valaki komoly ember (definíció a Kishercegben: csillagokat számoló) is el akarja olvasni, akkor a végén valaki megfogja, és nyelvtanilag, meg formailag kivasalja.
Most ahogy írok, önkéntelenül is ezt a módszert használom. Igaz, nagyon sok helyen, papíron is jegyzeteltem, szalagra rögzítettem beszélgetéseket, de azokat lassan sikerül mind belepakolni. Most, hogy a nagyja, az ötletek és idézetek is megvannak, próbálok neki valami formát, keretet adni. Ezerszer újraírtam már a vázlatot, a tartalomjegyzéket, mindig módosítok rajta, hogy is fogom a mondandómon végigvezetni az olvasót, elsősorban a tanáraimat, úgy érzem, nekik írok, hogy lássák, tisztában vagyok a fogalmakkal.
Na de a vázlattal éppen gondom van: írtam egy 6 pontos felsorolást, sorrendet, lehet ez útvonal,vagy tartalomjegyzék. Aztán elkezdtem az egyes pontokat kiegészíteni azokkal a dolgokkal, amit ott el akartam mondani, és azokat is tovább részleteztem, egész addig, míg egyes helyeken kerek próza kerekedett (olyan ez, mint a fraktál, akármelyik pontján akármilyen mélyre le lehetne ásni benne), máshol meg el vagyok maradva, még a részletek sincsenek kidolgozva. És a végére eltűnt az a nagyszerű, hat pontos felsorolás is, annyira körbe lett már írva. Most van egy egyenetlen, csomós szöveg, amit egyelőre kivasalni sem lehet.
Kint az idő borult, esik, előbb hangosan vadkacsák húztak, idén még nem hallottam őket. Alkalmas idő a munkára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése