...akadva. Finomat fõzök, és azon aggódom vajon ízleni fog-e, vajon csak udvariasságból mondja-e ez jó volt, s látom, hogy vesz még, repetál, harmadszor is vesz, negyedszer is, és elfogy mind, csak azért teszi-e, hogy örüljek, vagy tényleg ízlik neki? Fõzni nehéz. Enni még nehezebb. Nézni, azt, ahogy a fõztödet megeszik, talán azt a legnehezebb. És elhinni, hogy ez való.
Magamon vagyok kiakadva, hogy ilyenek jutnak az eszembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése