Vettem egy porszívót!
Négy hónapja vagyok itt, és eddig próbaidőn volt az ország. Hogy vajon megfelel-e kényes ízlésemnek. Tud-e olyan munkát adni, amit szívesen csinálok. Hogy lesz-e jó az éghajlat, jók-e az erővonalak. Jól fogom-e érezni magam. Ezért, a próbaidő miatt, nem akartam nagyon berendezkedni. Otthon megvan mindenem, bármikor visszamehetek.
De aztán a porcicák oroszlánná nőttek. Kézzel kiszedegetni a szőnyegből nem tudom a koszt. Kénytelen voltam venni egy csodaporszívót. Nem kell bele porzsák, a tartály kimosható.
Ezzel viszont megnehezítem a döntést. Vagyis azt hiszem, ez segít eldönteni. (Nem szeretném ha egy porszívó döntene majd a sorsomról). De egy ilyen beruházás azt erősíti, hogy maradni fogok.
Azt hiszem, nem kellene ennek akkora jelentőséget tulajdonítanom. Szükségem volt a porszívóra, meg kell bírkóznom azokkal az oroszlánokkal, akármilyen nehezemre is esik. Persze, négykézláb mászni és kiszedegetni a szőnyegből a morzsát, nehezebb. Ez nem dönti el a sorsom, sem a jövőm, arról dönthetek később is.
El kellene fogadnom, hogy az itt és most döntések helyénvalók. Megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy ma így döntöttem, és azt is, hogy holnap akár haza is költözhetek. Hacsak... vannak jelek, amik erősen abba az irányba mutatnak, hogy nekem egy ideig itt lesz dolgom.
Ha valaki megkérdi, mennyi ideig tervezel Finnországban maradni, azt mondom: 50 évet szeretnék még élni. És ebbe rendkívül sok döntés belefér.
3 megjegyzés:
Azt nem értem, ennek miért "vége mindennek" a címe, mert ez egy nagyon jó kis írás! :-) Tetszett!
(majdnem) vége minden hezitálásomnak, minden lehetőségemnek, hogy visszalépjek, és azt mondjam vissza megyek, vagy tovább, innen el.
Nem csak a porszívó köt ide, a barátok, a nyelv, egy csomó minden, de eddig nem akartam dönteni, hogy végleg itt maradok-e.
Ennek a halogatott döntésnek kezd vége lenni. Úgy érzem.
vettem egy szett tányért, függönyöket, asztalterítőt és egyebeket. azt hittem jobb lesz, tetszett. aztán mégsem. egyenként vertem földhöz a tányérokat, letéptem a függönyöket, lehúztam a terítéket asztalkendőstől. megnyugodtam. a maradékot összecsomagoltam és elutaztam. vagy legalábbis majdnem így, a lényeg ugyanez. nem a beruházás, nem a pénz és még csak nem is a barátok az első ami dönt, hanem ÉN.
Megjegyzés küldése