Baracskainak van egy példabeszéde a televízióról: ott kell a tévé a hálószobába, ahol már nincs más műsor. Ha az egyik műsor kifogy, akkor be lehet kapcsolni a dobozt. Nekem azt hiszem nem kell tévé sem a hálószobába, sem a lakásba, most is csak elvétve kapcsolom be egyszer-egyszer. Na de akkor nagyon jól esik, egy film, vagy az iskolai lövöldözések... ellazítanak. Azért nem a hálószobába. (Fizetem a tévé díjat, most kaptam meg a számlát, indokokat keresek a menni vagy maradni döntéshez. Nincs is időm megnézni azt a rengeteg filmet, amit kaptam vagy vettem.)
A fentiek kapcsán jutott eszembe valami. Az ad virágot, aki mást nem tud adni?
A héten hallottam, hogy csak akkor keresek meg valakit, ha szükségem van rá. Használom. Vajon akit spontán mód felhívok, hogy "Mi van veled? Dumáljunk!", azt is csak önzésből hívom? Hogy legyen hol megszellőztetni az agyamból kibuggyanni készülő gondolatokat?
6 megjegyzés:
Hahaha-
jó gondolatok ezek, ha a gondolatmenet végén el tudsz kezdeni röhögni rajtuk, és legyinteni : " A fenébe is, nem mindegy?" felkiáltással..
Mi, emberek, önzőek vagyunk, mind. Baj ez? Nem. Sőt! Ha nem lennénk azok, hát nem is tudnánk életben maradni.
Ha vki aszondja nem önző, akkor aszondom rá, hogy állszent.
Önzőnek lenni nem rossz, hanem létszükség. Mindennek vannak fokozatai ugye, de egy utóbbi beszélgetésem egy bnőmmel elgondolkodtatott. Aszonta, hogy egy ideje nincs túl jól meg a pasijával, gondolkodik, hogy szakítson, aztán egy beszélgetése után egy terapeutával, mikor arra hajlott, hogy ok, itt az idő, a pasija otthon egy madonna koncertjeggyel ajándékozta meg, ami már régi álma volt.. Ez kissé eltemette benne a szakítás érzelmeit..
Kérdem én: Ha a pasi tényleg szereti őt, akkor visszakérné a jegyet, ha ő szakított volna vele a bnőm ettől függetlenül is?
Ha a pasi nem adta volna oda a jegyet neki a szakítás miatt, akkor valóban szereti?
A bnőm miért rögtön abból indult ki (legtöbb ember így gondolkodik sztem), hogyha most szakít, visza kell adnia a jegyet?
Hol is a valóság?
Na meg a Szeretet?
...
az ágyban nincs reklámszünet:))
A legjobb az, ha kölcsönösen használjuk egymást. Nem elhasználjuk. És használat után nem dobjuk el...
Igen.
Rájöttem: használlak benneteket is, átadom a továbbgondolásra szánt mémeimet.
A kapcsolatok azért és addig működnek, mert és amíg tudunk egymásnak adni, mondani, mutatni valamit.
Ha eszembe jutsz írok neked, vagy felhívlak, vagy bekukkantok az msn-re, mert érdekel mi van veled (mert én önző, tanulhatok belőle), vagy mert mondanék valamit. És ha csak mondanék valamit? Valószínűleg azért téged kereslek, mert azt a valamit neked kell hallanod tőlem, megélned általam. Közben persze önző is vagyok, azért kereslek téged, mert úgy érzem, a mondanivalómat éppen te tudod úgy meghallgatni, te tudod úgy megválaszolni, amilyen hallgatásra, válaszokra, segítségre szükségem van.
Röviden: addig keressük egymást, addig vagyunk egymással kapcsolatban, változó intenzitással, amíg mondanivalónk van egymásnak. Ez már csak így van. :)
Ha nincs mit mondani, csak életben tartunk egy kiüresedett kapcsolatot, akkor az játszma, időtöltés. Sőt, esetleg időrablás. Persze lehet, hogy későb újra megtelik tartalommal, de szerintem ez akkor is megtörténik, ha évekig csak hallgatnak a felek, és akkor is ha évekig csak a "hogy vagy" "kösz jól" szavakat dobálják egymásnak. Ezt az Élet hozza.
Ha te hívsz valakit, az azt jelenti, hogy gondolsz rá, és az életednek ő egy fontos része, most vagy az volt korábban, vagy abban reménykedsz, hogy az lesz. Én ennek csak örülnék. Olyan kevés emberre tudunk időt fordítani, akire egy telefonhívás jut, az azt hiszem fontosnak érezheti magát :) Még akkor is, ha korábban fontosabb volt, és több jutott neki.
Szerintem az jó érzés, ha úgy érzem, szükség van rám. Persze ha hosszabb időn át viszonzatlan a dolog, pedig igényem lenne rá, akkor persze egyszer csak nemet fogok mondani a kérésre. Innen is lehet tudni, hogy áll a kapcsolat.
Szerintem a virágnak semmi köze a tv-hez. Valahogy úgy van ez, hogy a virág semmit nem jelent nekem, ha már az ember se, és valóságos kincs, ha az ember aki adja közel áll hozzám, de ugyanakkor ha nem ad, nem is hiányzik, mert tud adni mást, ami fontosabb, és ami miatt a virág eszembe sem jut :)
Megjegyzés küldése