Vannak évente ezek az események, mikor az itt élõ magyarok, az ország minden tájáról összejönnek és esznek isznak. Birkabuli a neve, egy régóta magyar ízesítésû hurkát, kolbászt, füstölt húst készítõ ismerõsünk szervezi. Rendelni lehet tõle most is, busszal küldi a szállítmányt. 700+ kilométert autóztam, odafele rengeteg út volt, vissza éjfél után indultunk, és átaludva az utat 4kor kerültem ágyba. Vittem a hálózsákot, de ez a társaság már nem az a legendás programozó-zenetanár társaság volt, most hegesztõkkel van tele az ország, hát nem aludtam ott, tudnak mulatni, na, talán még a finneknél is jobban. Bál volt, mint a szüreti bálok, csak itt húsevés volt a lényeg, meg magyar pálinka, meg töltöttkáposzta. Vegetáriánus ismerõsök jobb, ha itthon maradnak.
Meg kellett nézni, mert az elsõt akkor tartották, mikor Ex innen haza rángatott, szóval eddig nem voltam egyszer sem. Most voltam. Nagyon jó volt a vendéglátás. Ki tudja, lehet jövõre is befér majd így õsszel, a nyárvégi gulyásparti után. Ha nem válok addig vegetáriánussá.
Mert a hasam kerek, a kilóm száz, a pálinkás-kolbászos-töltöttkáposztás sülthús se le se fel, hánytatnom kellene magam talán, vagy valamivel lenyomni, mert kipukkadok, mint a kisgömböc, bár az nem pukkant, csak tovább nõlt.
2 megjegyzés:
aranysárga, áttetsző, könnyű
húslevest főztem, sok-sok
zöldséggel, csibecombból.
szereted?
Szeretem-e? Egy dolog van akit jobban szeretek.
Megjegyzés küldése