Megint eszemben volt egy csomó dolog, amit le akartam írni. Megyek szegedre coach alumni konferenciára, elõadást tartok agile coach vs coach témában. Egyágyas szobát kértem, mert ha minden igaz, horkolok, ne zavarjak senkit. Kellett volna utalni a részvételi díjat, de üdülési csekkben kellene fizetnem, itt a hajamrakenhetem, el kellene használni mielõtt lejár. Huh, utalni nem kell, vihetem a csekkeket. Csak elengedjenek a munkából. Ehhez az kell, hogy a projekt befejezõdjön. Két hétre terveztük, és a tesztelés már kész, csak a SAP túloldalán kell leellenõrizni az eredményeket. Na meg a fejetetejére állt sorrend miatt lehet, hogy kiderül, újra kell futtatni a tesztet, de a mai nap után az sem lenne több 1-2 napnál. Ha megjön holnap az utólagos jóváhagyás, akkor nyertünk egy hetet. Mindenesetre a project manager ma már gratulált. Én is az embereimnek, saját pénzen vettem nekik üdítõt, cukorkát. Megérte. Olyan jó hangulat alakult ki, hogy a német kollega meg is jegyezte, nem is gondolta volna, hogy az egész napos tesztelést lehet ilyen vidáman is. Végig nevetgéltek valamin. Újabb pozitív referencia, ez az, ez jól jött. Aztán rohantam át a másik cégbe, szauna este volt, tegnap 10-ig fõzõcskéztem. Amolyan nemzetközi est volt, mindenki hozott valami hazai ételt, ki pálmaolajban párolt chilis spenótot (Ghána), ki applepie-t, ki lecsót. Vajon ki? Vittem vegát és nem vegát, a húsosban kolozsvári szalonnával és tesco lecsókolbásszal. A finn gyerek sima rozskenyeret hozott vajjal (azt mondták, karjalanpiirakkát nem ér vinni, mert túl egyszerû), a másik finn finom heringet, a kínaiak züldteában fõtt tojást, a norvég természetesen nyers lazacot, de érdekes módon rántottával. Jó volt, teleettem magam, a borosdugó beragadt, de volt aki értett hozzá ebben a sörivó nemzetben. Magyar bor, mûanyag mûparafa dugóval, jó égõ. Aztán hazajöttem, idézek: "Bekapcsoltam kettesre a tûzhelyt, elmentem hányni, aztán tettem rá a kenyeret pirítani." Én meg kipancsoltam a vizet, befolyt a mosógép alá, mondom hogy nem is kell uszodába menni, van itthon is, azt mondja, õk meg ugyanezért nem jártak cikruszban.
Úgy érzem mint a gyurmafigura, nehéznek érzem mindenem, ha akarnám sem tudnám mozgatni a tagjaim, csak elnyúlok az ágyon, és nézek ki magamból, nem sok hasznomat veszi most a párom. A szomszédban meg veszekednek és ajtót csapkodnak, nem hallottam még ilyet finnországban, mennyivel kellemesebb mikor csak az ágyuk nyikorog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése