Történt pedig az, hogy a Z betű megadta magát, egy IBM laptopon, egy csendes vasárnapi délutánon. De lehet, hogy kedden. Nem, reggel volt az, mert hevertünk az ágyban, és ahelyett, hogy valami fontosabbat, vagy hasznosabbat tegyünk, próbáltuk visszailleszteni a vasalódeszkaláb-szerűen terpeszkedő pici pöcökben végződő műanyag támaszokat. S lőn csoda, másnap a PC support visszapattintotta. Nem volt az igazi, de a Z működött, s a szégyen, mit a billentyűzet kitakarítása közben felmerült nehézség okozott, huncut kacsintássá zsugorodott. S most megint, de nem csak kipattant, hanem a pici pöcök letörött. Nem lesz lehetséges visszapattintani, csak esetleg valami pillanatnyi ragasztóval visszahegeszteni.
Kicsi a Z, mint a hangya, de bosszantó.
Közben nézem a bigbraderben a falon egy cső, hangyának öltözött házlakók lesik, mikor időnként kigurul rajta egy tojás. Úgy negyedóránként. Ha elkapják, lesz ebéd. Ha nem, nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése