Dícsérnek

Ez a blog panaszkodásra jött létre, hogy rátok pakoljam azt, ami nyomaszt, hogy így csökkentsek a bajomon. És hogy lelkendezzek, ha valaki megírja, neki is hasonló problémái vannak. Hogy jövök ahhoz, hogy most arról írjak, mennyit dícsérnek? Ilyenkor azt kellene tennem, hogy csökkentsem a dícséretek súlyát, hogy elmondjam, milyen szerencsétlen is vagyok, mennyit megszenvedek ezekért a dícséretekért. Jó magyar módra, mert sírva vígadunk, meg "csak el ne hagyjon a búbánat".

A munkahelyen dícsérnek, talán ok nélkül, hogy két hét alatt lezavartam a projektet, hogy érdekes, aktuális témában írtam szakdolgozatot, hogy coach diplomát szereztem. Csak õk nem tudják, mennyit szenvedtem, és hogy nekem egyáltalán nem tûnt könnyûnek ez a feladat.

Az évfolyamtársaim dícséretét is magamon éreztem, mert azt hitték, nagyon értek ahhoz, amibõl a szakdolgozatomat írtam. Csak megfigyeltem, de nem igen dolgoztam agile környezetben. Amit kívülrõl látok, lehet kritikus, de lehet, hogy nem igaz. Az, hogy mi keresni valója van a coach-nak az agile bevezetése körül, és az agile coach miben tér el az üzleti coach-tól, ez mindenkinek nyilvánvaló lenne, aki megnézné közelrõl. És hogy milyen béna voltam azon az elõadáson, ebéd után, izzadva, dadogva, izgulva?

Párom is dícsér, hogy milyen jó családfõ vagyok, milyen jó társ, gondoskodó, szeretõ, pedig csak a biztonsági (és egyéb) önzõ igényemet szeretném kielégíteni. Rádásul épp csak összeházasodtunk, itt hagytam egy hétvégére, ég a bõr a képemen miatta.

Arról meg ne is beszéljünk, hogy otthon mennyit dícsérnek, hogy segítek apunak fotókat rendezni, CD-t írni. Szívesen csinálom, mégis türelmetlen leszek közben, aminek a vége vita, veszekedés, aminek a levét szegény húgom issza meg.

Mikor nem érzem a jó tulajonságaimat elég határozottnak, dícséretre méltónak, nem is igen tudom elfogadni. Most ezen kellene dolgozni, hogy a mosoly után a magabiztosság is visszatérjen. Hogy el tudjam fogadni a dícséretet. Igen, csupa jó dolgok történtek velem. De hol marad a magabiztosság? Hol az önbizalom?

Lehet, hogy legközelebb önismeretet kellene tanulnom? Mondjuk a Bodó téningen?