Kicsit megkésve, de annál nagyobb szeretettel... szokta párom mondani, és jé, ha így vezetek be egy elkésett névnapi köszöntõt, már meg is van bocsátva. Tologatom egy kicsit a szavakat, az jön ki belõle, hogy "megkéselve bár, de fogyva nem", vagy "megfagyva bár, de törve nem".
Mit is akartam mondani? "Megkésve bár..." mert tegnapra mondták, "de annál nagyobb szeretettel" konstatáltuk reggel, hogy megjött a hó. Megfogyva, megfagyva, itt van, hullott, sõt, az utat is belepte, csúszott a kanyar, a híd után vékonyan fehér a táj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése