Nedves férjem! voltam ma, elvittem úszodába a kedveseim. Mióta kint vagyok, nem voltam úszni, ma végre! Vagyis ők vittek, elbámészkodtam volna itthon a mókusokkal, de mégis jól esett. Aztán kicsit barkácsoltunk, ikeás bútort össze, falra fel, fékezős kivetőpánt, magasfényű ajtó, lehúzós fóliabevonat. Aztán csőszereltem, lyukas lefolyó betöm, talán csatornaszag sem csavar orrot eztán. Aztán társasoztunk labirintust, és megnéztük Kaurismäki Bohéméletét. Főztem is. Holnap költözöm, a saját bérlakásból végleg ki, már alig van ott valami. Mondanám, ami a múltra emlékeztet, de alig laktam benne igazán. Mily hirtelen történnek dolgok, de mire várni?
A lakás egyelőre marad a nevemen, ha jönne valaki, van szállás még egy ideig. Ha kijön a volt kolleganőm, átveheti tőlem, ha nem jön ki, bulizunk még benne, sütök lángost, és az első érdeklődőnek átadó.
Közben elámulok az évfordulókon, pár napja ünnepeltük egy hetes fennállásunkat, s ma ültük a tizedik napot, míly hihetetlen. Pont három hónapja kezdődött a hosszú tél. És hó még nincs. Csak a családi idill. Közben olyan érzés, mintha pezsgőtabletta pezsegne a hasadban. Fogynom kellene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése