Ki tudja mióta vártam már ilyen boldog karácsonyra!
Ebben az évben egy csomó dolog történt. Kezdve újfajta problémákkal, fogyással, műtéttel, magánnyal, Minszkkel, aztán Finnországba költözéssel, kibéküléssel és újra szakítással, akkor még nem gondoltam volna, hogy év végére új családom lesz...
És most ott áll a feleségem a konyhában, bejglit készít, élete első bejglijét.
Mikor az embernek új családja lesz, újra kell tanulnia a szerepét. Ki viszi ki a szemetet, ki takarít, ki vasal, mit vasalunk, hol tartjuk a törülközőt, hol a fogkeféket, hogy készítjük az ételeket. Első feleségem családja Szabolcsi volt, szabolcsi káposztával, szabolcsi bejglivel, meg ételekkel. A szüleim Somogy-Baranya-Felvidéke után azt is meg kellett szokni. Új feleségem Vajdaságból való, ott is máshogy készítik a bejglit. Ott sem eszik aszaltszilvával a bablevest, és a fa tetejére sem angyalka hanem csillag kerül, a színes szalagokat nem girlandnak hanem sújtásnak hívjuk. Nem rosszabb vagy jobb egyik sem - más. És most újra tanulom a dolgokat. A helyem. Most például azt, hogy a párom a konyhában tesz-vesz, anyukája receptje alapján bejglit csinál, és megpróbálok nem beleokoskodni. Nehéz, na.
Nagyon érdekes érzések keringenek bennem. Van valaki, aki elfogad, mit elfogad, szeret, és törődik, gondoskodik, nem csak a konyhában, de éjjel is, mikor fuldoklom a köhögéstől...
Kell ennél nagyobb boldogság?
2 megjegyzés:
Véletlenül leltem a blogodra. Aztán bevallom, néha egy-egy részt kihagyva, de végigolvastam. Éreztem a könnyűt, a nehezet, a rosszat és a humort. És most jó olvasni, hogy boldog vagy! ÉS ezt be is vallod! Halál egyszerűen, mégis meghatódottan!
Így ismeretlenül is Kellemes Ünnepet nektek, és tessék vigyázni egymásra! Te is tudod már, milyen nagy kincs is ez :)
maradjon is minden igy! Haleluja!
Megjegyzés küldése