Mesélős

Lusta ember nem főz, étterembe viszi a pici családját. Sokat adnak. Saláta, vajas kenyér jár az étel előtt, jól megpakolom tésztával és zöld levelekkel, a friss kenyeret megkenem fűszeres vajjal, jól lakok, mire kihozzák a csirkét. Finom, puha, ízlik, a világért sem küldeném vissza, inkább legyűröm, még ha nagyobb is a pocakom utána mint a terhes páromnak.

Hazaérünk - megvettük a fát, féláron, mára mást nem terveztünk - pihenünk. Elnézem a páromat, ahogy édesen alszik. Kezéből kiesett a levlistán ajánlott és mikulásra beszerzett könyv, Julcsi és Ádám naplója, a Nicsak, mi beszélünk. Hasa kerekedik, időnként áthullámzik benne valaki. Julcsi vagy Ádám - még nem tudjuk. Jaj, mit gondolnak ilyenkor azok, akik szeretnének, de nincs kivel babát, meg akinek van kivel, de egyelőre hiába próbálkoznak. Hát, mi nem sokat görcsöltünk rajta, jött. De jó hogy jött, boldoggá tesz.

Neveken gondolkozunk, listára írom a szóba jöhető, magyar-finn közös, meg a nemzetközileg is érthető, kimondható neveket. György, Zsolt és Csaba kilőve, de ugyanígy ugrott Balázs és Csepel is. Ivó és Bori még lehet. Most az Aino, Nóra, András, Flórián van a listán, de nekem tetszene Alexandra és Levente is. Na meg Kata, Géza, Béla.

Közben, míg párom alszik, számla borítékjára írom ezt a bejegyzést, majd ha már nem zavarom, bepötyögöm. Most nem, az ünnepek miatt sokan kerestek egész nap, látszik mindenki ráér a munkahelyen. (Megnyugtatlak benneteket, ma Minszkben is munkanap volt. Szerencsére itt Helsinkiben nem divat az ünnepek miatti nap cserélgetés.) A torkom sem bírja a sok skypolást, rekedt vagyok. Hiába nyilas, nem bírja a hideget?

Ülök a konyhában, és várom, hogy megsüljön a pylos. Igen, pylost sütök, táblás társasjátékot. Só-liszt gyurmából táblát a golyók alá. Említettem, hogy az okosklubban hallottam róla, letöltöttem a netről a programot, de még eddig nem sikerült legyőznöm. Rávettem a párom, hogy játsszunk együtt a golyókkal, egész jól bánik velük. Jókat szórakozunk. Eddig kártyalapokkal csináltuk, most szereztem egy csomó színes kőgolyót, és a sólisztgyurma lesz a tábla hozzá.

Ahogy ülök itt, néha fuldoklom a köhögéstől. Tele hassal veszélyes, még kijöhet a sérvem. Ja, az utóbbi időben, pontosabban mióta együtt élünk, híztam is, esténként 3 jegyűbe is kileng a mérleg. Hja, jól tart az asszony. Kényeztet.

Köhögök megint, leküldök egy kis finn köptetőt. Írtam már, hogy mennyire szerettem az ipekakuánát, meg a káli szirupot, na itt is van hasonló, de cukor nélkül, szinte ihatatlan. Nem embernek való. Mint az áztatott medvecukor. Óh, azok a finom magyarországi köptetők! Vagy az az átkozott ravasz ízű lándzsás útifű. Az most de jó lenne! Helyette lilahagyma, fokhagyma, kamillatea, méz, gyömbéres tea, aszpirin, C vitamin, s a párom öle kúrál.

Lassan megsül a tábla, megyek, agyő.


Ilyen lett, hülés után lehet tálalni, azaz játszani.