Okádókrém

Vettem a héten avokádót, hogy majd csinálok én is avokádókrémet. Okádókrémnek néz ki a dolog, mert az a gyümölcs olyan, mintha rohadt lennek. Meglássuk.

Közben rádiót hallgatok, mr1-et, jól jön egy kis hazai. Rájöttem, hogy régen tudtam fogni a Kossuthot itt finnországban, 540 khz középhullám, a lakihegyi adó ilyen bika, 1500 vagy 1700 km nem akadály. Tegnap este tekergettem a rádiót a kocsiban, és megint bejött, elég tisztán, csak a magas hangokat kell levenni, és itt vannak a hírek, az esti dráma, ilyenek. A mobilom nem fog középhullámot, azon netrádiózom, itthon meg itt a net.

Tegnap kihoztam egy Coldplay lemezt, na az nagyon tetszett. Gondoltam, megveszem, ez lesz az első lemez amit a neten veszek. De hogy hol, még nem tudom. Itunes az ellenfél oldala, a Nokia Musicról meg DRM-mel jön (digitális jogvédő zenezár, nem lehet utána másolni PC-re, mp3-ra). Itunes most rúgta ki a DRM-et. Arról nem is beszélve, hogy míg az itunesről itt van 5 perc alatt, a Musictól másfél óra letölteni...



"every step that you take
could be the biggest mistake"

Ma nézem az Ovi.com-ot, az új megosztó portált, nem megy. Ovi = ajtó. Az ajtó zárva. Hehe, eddig csak az ablakokkal (windoz) voltak gondok, mostantól az ajtót is lehet szídni.

Szedegetem le az ablkakokról a függönyt és mozgatom át a bútorokat, az ablak előtt kell a hely, holnaptól felújítják az ablakokat és a kereteket. Ráfér, a szobámban az erkélynek csak egy ajtaja van, nem dupla mint az előző helyen, és nincs is beüvegezve, szóval ha beindul a házban a szellőzés, az az én ablakomon húz kifele. Reggel 6-kor indul, 8-kor leáll, napközben többnyire végig megy. Nem is hallom miatta a fák mögötti autópályát. Talán rendbehozzák a szigetelését ennek is. A szomszédban már láttuk, 3 napig nem lesznek ablakaink, helyette bedeszkázzák. Még jó, hogy télen csinálják, nem fog hiányozni a nap, amikor sütne, munkában vagyunk. De hogy szellőztetni hogy fogunk, nem tudom. És hogy az a deszka hogy szigetel, azt sem tudom. Ha nem felejtem el, lefotózom. Kint hideg van.

Párom fagyit esz, mondom fagyit, mondom télen. Mondja hogy ennek a fagyinak olyan kellmég-íze van. Hozok neki egy újabb darabot.

Kártyázunk, kedveskedve mondom:
- Osszamár (ossz, szamár!)
- Hamar, ha mondja (ha marha mondja) - válaszol.

Mii? nem értem elsőre. Görcsölök valamin. Veszem észre, az izmaim merevek, megmassziroztatom.

Befejeztem egy komoly munkát, és ellazulnék, de a mai hajrá hangulat csak nem akar alábbhagyni. Pörgök. Nézem a vérnyomásom, 135/85. Ez még ok. Gondolom átteszem a másik karomra és ott is megnézem, hát az a k. mérő 200-ig pumpál és kiakad. A vérnyomásom 200 felett lenne? Megijedek. Okádni való kedvem van. Relax után nézem, 110/90. Mit is parázok?

Közben rádiót hallgatok. Ha lenne tévé, most tévéznék, hogy lefoglalja, eltompítsa az agyam, hogy elaludhassak rajta, s reggel arra ébredjek, hogy sisteregnek a hangyák. Nincs tévé, nincs menekvés a gondolataim elől.

Gondoltam, hogy leírom az avokádókrém receptjét, de helyette inkább elmosogattam. Nem vagyok magamnál, mintha kívülről látnám önmagam, hogy felesleges dolgokat csinálok. Blogolok, ahelyett, hogy végre kipihenném magam, vagy írnám a következő irományt, a coach névjegykártyát. Ma még pihi, ha sikerül, próbálom mégiscsak bepótolni az elmaradt alvást, aztán holnap fejjel bele. Na meg az auditok is kezdődnek, imádom. Kiíratom magam, elmegyek terhesszabadságra. Gondterhes. Lehet, hogy a romlott avokádótól összeszedek egy jó alibit?