Csúsz

Szúszunk, meg mászunk, korcsolyapálya az ország. A múlt héten még 20 centis havunk volt, esett is vagy 10 centi, azóta nappal olvad, este ráfagy. Vastag jég minden.

Beterelik a kismamákat meg kispapákat a képzésre. Míg a várós mamák érzéseikről, félelmeikről beszélnek nyíltan (ami itt elhangzik, arról a termen kívül nem beszélünk), addig a leendő apukák levelet írnak maguknak arról, milyennek képzelik a világot 6-8 hónap után, miben szeretnének segíteni és miről kell érzésük szerint lemondani a gyermek miatt. Menj oda, nyílj meg, mondd el, hogy rettegsz a szüléstől, a fájdalomtól, attól, hogy nem tudod mivel segíts a párodon, hogy kerüld el az ájulást. Férfinak lenni könnyű, nekünk megengedett a babakocsi technikai paramétereiről eszmét cserélni.

Hogy menjünk szülni? Természetesen taxival. Hamar jön, ha látja, mi a helyzet, gyorsan megy, és nem kell a parkolójeggyel vacakolni kétóránként a hotelnél. Akarom mondani kórháznál.

Valami nem oké megint, mar a gyomorsav. Leküldök egy kis digestive kekszet. Csak nem a félelmek?

Szeretem, pedig egy gramm rántotthús nem sok, annyi sincs benne.