A mínusz tíz fok ellenére gyalog jöttem dolgozni. Rég volt ilyen, jól esett a mozgás.
Finnország legerõsebb vonzereje a természet, meg a friss levegõ, émmeg már teljesen elfelejtettem, h ezért jöttem vissza. Szóval most élveztem a sétát, a havat, a napsütést. Ha gyakrabban gyalog jövök, talán kicsit le is fogyok.
Párom mondja, hogy cost saving-ként falhoz kéne támasztanunk Bubukát. A kocsit. Milyen jó érzéke van hozzá, mikor kell elõhozni a témát. Mikor a mozgás örömérõl áradozok... :)
Igaza van. Tegnap este 102 fölé ment már a mutató, lassan visszaszerzem versenysúlyomat. Egy évvel ezelõtt 10 kilóval voltam könnyebb. Aztán megházasodtam, abbahagytam a dohányzást, lett kocsi, hát a gyaloglást is.
Megmentenénk egy kis benzinpénzt, nem koptatnánk hidegindítással a motort, nekem is jot tesz a séta, a lelkem is melegedik. Meg az összes idõ autóval is alig rövidebb, mint gyalog. Mire kivakarom a hóból, mire beindul, bemelegszik, legurul a hegyrõl, parkolóhelyet talál, azalatt itt vagyok gyalog is.
Közben megjött a kollega havaiirol, megyek, megvígasztalom, mert leégett az orra a tengerparton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése