Képzelj el egy irodaházat. Minden emelete pontosan egyforma, ugyanott vannak a munkaasztalok, a közösségi tér, a pihenõ fotelek, a tévé, a támaszkodó asztalok, a kávézó, a konyha sarok, és abban minden gép azonos minden emeleten. Az emeletek egyetlen dologban térnek el, a térelválasztó falak színe, egyiken türkiz, másikon zöld, harmadikon lila, negyediken sötétkék, és ezek ismétlõdnek. Megszokod az egyik emelet színeit és helyeit, az embereket, megszokod a rezgését a munkahelynek. Mindig ugyanaz, ugyanazok az emberek telefonálnak, dolgoznak, tárgyalnak, a tévében is ugyanaz a zene megy minden reggel, a kávéfõzõ ugyanazt a kávét fõzi, és ugyanazokkal az emberekkel állsz le minden nap a támaszkodó asztalokhoz a tévé elé beszélgetni.
Történik egy nap, hogy lemész egy emelettel lejjebb. Minden pontos mása a saját szintednek, csak az elválasztó fal színe más, és az emberek. Ennek az emeletnek más a rezgése. Más nyelveken kavarodik a munkazaj, monoton, de mégis más érzés. Ezen a szinten ugyanúgy eljátszod a napi rutint, kiválasztod a kávét, a gép lefõzi, cukrot, tejet öntesz bele, megkevered, kiállsz a kávézó asztalokhoz, kapcsolgatod a tévét. És meglepõdsz. Elfeleded, hogy ez nem az emeleted, mégis tudat alatt érzed, hogy másként vibrál a levegõ. Ha nem figyelsz, kiüt az érzés, egész napra elvarázsol.
Ez egy párhuzamos valóság. egy más dimenzió.
1 megjegyzés:
Tetszik ez az érzésvilág, amit eírsz. Ahogy olvastam, elképzeltem, mit jelenthet az irodaházban egyetlen szín..
És ez jó gondolat!
A világ valahol így működik. A legtöbb ember életében sajnos minden nap ugyan úgy telik el. Ugyan azok a gondolatok, ugyanazok az érzések, ugyan azok a mozdulatok.
Csak egyetlen dolognak kell megváltoznia ahhoz, hogy kiemeljen a megszokásból, a víz felé kerülj, és ráláss a megszokott hétköznapokra..
Párhuzamos dimenziók.. :)
Ölellek
Megjegyzés küldése