Böngészõ okoskodás

Esténként hallgatom a rádiót. Lekapcsolom a villanyt és bekapcsolom a rádiót, a telefonomon, persze, azzal világítok is míg eljutok az ágyik. Mert pár napja feltettük a sötétítõfüggönyöm, s azóta sötét van. Azért tettük fel, mert mostanában már reggel 7-kor világosodok, s hiába fekszem le késõn, a napra kelek. Szóval hogy tudjak aludni, felkerültek az ablakra a fügönyök, olyan ablakra, ahol korábban sosem voltak. Csak el ne felejtsem reggel kihúzni, hogy Géza, a vitorlás pálma ne hogy megvakuljon és bánatában elkókadjon.

A rádióhallgatásra két stratégiám van. Vagy elindulok az adókon egyenként, és ha valahol valami olyat hallok, ami tetszik, legyen az komolyzene, könnyû, vagy beszélgetés, ott maradok. Addig, amíg tetszik. Ha olyan szám jön, ami már nem, lapozok, megyek a következõ adóra. Észrevettem, az elsõ három csatornán mindig találok valami hallgatnivalót, nem is mindig érek körbe, és jókedvvel alszom el.

A másik stratégia szerint maximalizálok: elõbb végignézem mind a 20 csatornát, s ahhoz megyek vissza, ami a legjobban tetszett. Ezzel két baj van, egyrészt, míg végignézem az összes adást, lemaradok az akkor és ott tetszõ mûsorról. Másrészt elõfordul, hogy több adásra is visszatérnék. Talán jobb lenne nem tudni róla, hogy másik adón is lenne jó, vagy mégjobb adás.

"Akinek csak egy órája van, mindig tudja a pontos idõt. Akinek kettõ, soha nem lehet biztos benne."

Hasonlóan mûködik a böngészõ böngészés is. Elindulok egy témán. Ha érdekes linket találok, vagy azonnal megnyitom és elolvasom, és visszatérek az eredeti oldalra további cikkek után kutatva. Így ha találok valami okos témát, elindulhatok abba az irányba, és ha fél óra netezés után kikapcsolom a gépet, nem marad elolvasatlan cikk megnyitva.

A másik stratégia szerint megnyitom az érdekes linkeket külön ablakba, de nem kezdem el olvasni azonnal, hanem félre teszem. Ha az egyik megnyitott oldalon további érdekes linkeket találok, azokat is megnyitom. Sokszor 20-30 ablak is nyitva van egyszerre, s elveszek bennük, s a végén már bánom, hogy annyit megnyitottam, mert nem akarom olvasatlan hagyni egyiket sem, s ez így sok idõt rabol. Ja, csinálhatnám azt, hogy ami nem érdekel, nem is olvasom már el, de amit megnyitok, azért az érdekelni szokott. Szóval a honlapokon nem igen tudok maximalizálni, ott amit kiszedtem magamnak, mindet meg kell enni.

Ki gondolta volna, hogy így vagyok az írással is. Mikor blogot írok, egyszerûen jönnek a gondolatok, nem sokat szórakozok a maximalizálással, azt írom, ami akkor és ott jónak tûnik.

De ha komoly mondanivalóm van, amit a lehetõ legérthetõbben, legpontosabban szeretnék elmondani, mint mondjuk egy könyv, ott jegyzeteket készítek, térképet rajzolok, és minden egyes fejezetet legalább három változatban megírok. Nem szeretnék egyetlen apró részt sem kihagyni, ráadásul arra is figyelni kell, hogy az egyes részek ne ismételjék a mondanivalót, és egymással konzisztensek és stílusban egyezõek legyenek.

Most az a 24000 leütéses anyag kb 80000 nyersanyagra duzzadt, és rendkívül nehéz belõle kivágni valamit. Legjobb lenne talán újra kezdeni. Csak hát már határidõn túl vagyok...

Mostánában késõn fekszem, hajnali 2-3-ig írok, aztán hullafáradtan beesek az ágyba, ahol újabb jó gondolatok törnek rám, és még 20 percig papírra vagy diktafonba jegyzetelek. Ha nem kapcsolom be a rádiót, nem tudok elaludni. S ezen a behúzott függönyt sem sokat segít.

Nesze, megint 2935 leütés minden erõlködés nélkül...