2009. március 5., csütörtök

Kalevala tagjai

Szóval az életjel.



Az úgy volt, hogy nem is kiropraktor, vagy ha az, akkor nem kovács, hanem inkább amit a tibeti bácsiról irtatok. Dia gnózis: ferde, kanyargós és hullámos erõsen, amit a fájdalom elkerülése miatt tartok fenn. Átmozgatás és kimozgatás volt, mindent saját erõmbõl kellett csinálni, egyszer sem tört vagy nyekkent, bár ropogni ropogott. A csontjaim kissé össze voltak csúszva, most szellõsebb lett, és nem gomboltak le sokat, és nem is kell újra menni.

A módszer neve Kalevala jäsenhoito, ami azt jelenti a kalevala tagjainak karbantartása, vagy "Kalevala" (márkanév) tag (mármint kéz, láb, testrészek) rendbetétele. Amolyam masszázs és mozgás féle dolog, ami abszolút hatásosnak tûnik. Annak ellenére, hogy nem recsegett, ma mégis izzomlázom van.

De furcsa, mikor az ember sem a helyi, sem a közös nyelven nem tudja, mi az a gerinc. Tudod, a csont, ami a mi is? a hátsó rész közepén megy végig, de még az se jut eszembe, hogy oszlop, hogy mondani tudjam, csak az, hogy ott a szárnyak között.

A farokcsont finnül is farokcsont (häntäluu). Azóta szótározom a body-atlast.

Nincsenek megjegyzések: