Két napja fáj mindenem, tavaszi fáradtság, pedig csak háromnegyed óra volt a vasárnapi séta. El tudnék aludni, azt hiszem az az egyetlen dolog amihez lenne kedvem. Ja, meg olvasni, de abba biztos belealudnék.
Reggel elvittem a kocsit a szervízbe, kicseréljük az ablakot, befoltozzuk a kipufogót, javítják a féket, abs-t, kuplungot, a kocsi árának felét ráköltjük, de most nem veszünk újat. Sem nem emlékezõhabos ágyat, ami drágább lett volna mint az autó, de megyünk majd Ikeába és megnézzük mit kapni olcsóbban.
A hó nagyrésze elolvadt, a kétméteres hóhegyek is folyamatosan fogynak a ház elõtt. Kiolvadt a kutyaszõr és bûzlik, vigyázni kell az ember nehogy beletenyereljen.
A munka amin dologunk is bûzlik, új verzió lesz, és ki tudja kellünk-e hozzá. Leépítések is lesznek, aki már tudja, hogy megy, már beletojik mindenbe, aki még nem tudja, hogy megy-e, markolja a székét és ahol tud keresztbe tesz. A változások miatt folyamatos az átszervezés, akármibe fogok, lehurrognak, hogy most a változások elõtt nincs rá ember, nincs rá idõ, tökéletes alkalom a depresszióra.
Kollegáink szabadságolnak, ki Japánba, ki Magyarországra megy az ünnepekre, ebédnél csak ketten voltunk. Legszívesebben kivenném én is a nemlétezõ szabadságomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése