Nagytati meséli, hogy mikor meghallotta, hogy megszületett az unoka, elindult a templomba, hogy hálát adjon az úrnak érte. Csak azóta nem ért még oda. Mondja, hogy az első lehetséges alkalommal elaludt, de azóta is készül.
Pedig mondja, hogy járnak ők néha templomba. De a múltkor épp rosszkor voltak, mert a templomban meg lehet rendelni valaki megboldogult emlékére a prédikációt, és akkor épp valami távoli rokonra emlékeztek, és kényelmetlen érezték magukat, mert biztos azt gondolják a népek, hogy ők csak akkor jönnek, ha valami kérésük van.
Egyszer még gyóntak is. Az úgy kezdődik, hogy meg kell mondani, mikor volt az ember utoljára, s nem illik hazudni, hát mondta, hogy úgy 15 éve. Nem kapott ki érte.
De a templomi adót azt mindig pontosan befizetik. Kérdem, hogy hogyan számolják ki a pontos összeget, hogy ez a fizetésnek valami százaléka lenne? Nem, mondja a nagypapa, hogy mindenki pontosan annyit ad, amennyit gondol. De azért két napszámnál nem illik kevesebbet adni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése