A héten hosszabbak voltak az éjszakák, mármint az éjszakai fennlétek, hogy befejezzek minden futó projektet és idõben elkészüljek minden leadandó feladattal. Egyik nap jön egy levél egy ismerõstõl, hogy ne izguljak, a csillagok szerint a jövõ hónapban is lesz munkám. Ma reggel, hulla fáradtan adom elõ az eredményeket és a további tennivalókat, söprögetek, visszajelzek, még utoljára dobálom a tippeket, mikor kiböki a manager, hogy a kontrakt még nem ért véget, kommunikációs liba, nyugodtan folytassam tovább az elkezdett jó munkát. Infarktus elnapolva. Akkor mi a francért güriztem hosszú éjszakákon át? Azért jól jártam, a mai final reportot megismételhetem magasabb managerek között két hét múlva.
Mikor elsõ munkahelyemrõl kiléptem, alig elkezdtem dolgozni az új helyen, visszahívtak a régibe, hogy fejezném még be az elkezdett jó munkát, tanítsam be az utódom, adjak tanácsot a jövõre nézve. Úgy néz ki mindenki tanácsokra szomjazik, bedobott tippekre, ötletekre, amit aztán a heti státusz mítingen önállóként adhatnak tovább. Csak arra kell odafigyelni, hogy a bedobott ötlettel ne magamat dobassam ki (költségcsökkentés idején olyan tanácsot adjak, hogy csökkentség a tanácsadásra fordított összeget).
Szóval a jövõ héttõl megint biztos a jövõ, alhatok hosszabbat éjszakánként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése