Látom valaki napközben munkaundort keresett, és nálam kötött ki :). Hát nekem is van, volt ma munkaudnor. Onnan veszem észre, hogy nem érzem jól magam egy munkahelyen, ha reggel egy órát olvasom a napilapot, egy órát reggelizek és készülődök, gyalog sétálok lassan, madárdalt hallgatva és mókusokat keresve munkába, és ébredéstől beérkezésig eltelik 3 óra. Aztán már csak 2 óra ebédig, amit magyar kollegákkal megfejelünk egy félórás kávéval, és már csak kétésfél marad hazaindulásig. Ma ráadásul vártam az infarktust is, mert sikerült úgy összeszólalkozni egy faszfejjel, már bocs a kifejezésért, akinek pár hónapja még segítettem, most meg ki akar túrni, hiába tapos, mert már fél lábbal kint vagyok, na de hogy az embert az utolsó 3 héten ne hagynák békében kimúlni, felemlegetnek mindenféle eszkalációt meg politikát - mind a saját seggét óvja, pedig mindenkit elér előbb utóbb. Nagyon menni van kedvem, nagyon nincs kedvem maradni, és az országból is mennék, ma azt találtam mondani rá hűtőszekrény, mert nem igaz, hogy itt a nyár közepe, tűz a nap és 15 fok. Ejh, tudom nem jó elégedetlenkedni, meg kell köszönni, hogy itt lehetek, hogy az lehetek, aki, és hogy olyan jó emberek vesznek körül, és lám, itthon is szeretet vár, na de akinek tele a feje félelemmel, hogy tartom el a családom, halálos-e a kullancs csípés, az anyajegyek nem növekednek-e, a repülők nem potyognak-e a hétvégén, annak a legkisebb simogatás is fáj.
Berúgni - azt hiszem, egy nagy berúgás hiányzik.
1 megjegyzés:
a beugásban betársulok :D már rég nem voltam. nekem is jól jönne azt hiszem. de a közeljövőben nem is lesz rá időm.
Megjegyzés küldése