Anyukám mondja, hogy apu fáradt, pedig olyan elevenen fotózza a virágokat, bemászik a fák közé, meg a bokorba, hogy tiszta fürgének gondolnánk (csak meg ne ijedjen a vérnyúltól, ha meglátja). Azt mondja, ha fárad, meg-megáll, olyankor intenzívebben fotózik. Logikus. Aztán jön utánunk, szinte szalad, amire azt mondja a párom, olyan micimackós, mennyire szeretnivaló.
Ma meg, esõ után, talán sikerülnek azok a vizes, borongós képek is, bár azt hiszem, megrendelésre nem lehet rossz idõt fotózni. Ahhoz olyan hangulat kell, ami nálunk elképzelhetetlen. Mert itt még a rosszidõ is olyan szép!
Ma dolgozom, de munka után megint kifárasztom õket, hogy még több, még szebb képet fotózhassanak. Gondolom addig meg az unoka a fõ téma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése