Magyar görögdinnye

Kicsit kavar a cím, de hát ez van, görögdinnyét vettem ma, magyarországit. Aki ismer, tudja, nem vagyok egy nagy dinnyerajongó, egy év alatt meg tudok enni nagyjából egynyolcad dinnyét, és kész. Nem mintha valami bajom lenne vele, a magokat is rendben kiköpködöm, nehogy a hasamba nőjön a dinnyefa, de valahogy nem kívánok többet. Ha már vesét kell pucolni, akkor inkább a sör (és már azt is tudjuk az angol és svéd kutatóktól, hogy a sör nem csinál sörhast). Na de a helyi Prizmában magyar dinnye volt, és ha magyar, akkor venni kell, hazai. Pedig 1 eur/kg, és vastag a héja, sok benne az ehetetlen fehér. A spanyol dinnyének alig van fehérje, és csak 59 cent/kg itt a szomszéd háromká-ban (KKK), mégis mi kitartunk a magyar mellett, tessék megdícsérni.

A párom nagy dinnyeevő, szereti. Binárisan méri a dinnyét, hogy mennyit eszik, felet, negyedet, vagy csak nyolcadot. Ma vacsorára negyedet kért, de szinte biztosra veszem, hogy felet eszik, mert mégiscsak dinnye íze van. Legjobb edzés után a dinnye császárszalonnával, de mivel már vega, edzenie sem kell. Pedig ha tudnátok, milyen erős, biztosan nagyon menne neki most is a lapátolás.


Aztán kell, hogy (be)szóljak a magyar dinnyetermesztőknek is. Mert hogy néz már ki az a dinnye amelyiknek nincs fekete magja, meg rendes íze se? A dinnye fekete maggal jó, mint a katicabogár, tessék megnézni az óvodai képeskönyveket, mi az a dinnye. Szegény gyerek fel se fogja ismerni, ha ilyen magmenteset lát. Meg a zöld héj, az volt az igazi, nem ez a sárgástarka. Ja és a nevével is kellene csinálni valamit, mert hogy lehet egy pirosfehérzöld gyümölcs görög, főleg, ha otthonról származik?