Mosódió

Kaptunk valahonnan egy kiló mosódiót, hogy az milyen csoda, tisztára mos, és még a környezetet is tisztííccsa.

Ma reggel megint bedobták a Helsingin Sanomatot. A reggeli lecsó (vagy kása) fõzése, evése közben gyakran olvasok, átlapozom a finn híreket, meg sem állok az idõjárásig, a gazdasági hírekig, az aznapi koncertekig, na meg az álláshirdetésekig. A mai szám címlapján megakadt a szemem a mosódiós cikken: egész oldalt szenteltek a bio mosószerek elemzésének. Azt mondja, hogy a foszfátokat a 40-es évek óta használják vízlágyításra, növényi eredetû zsiradék(?), szennyezi a környezetet. Az újabb, modernebb mosóporok zeolitot használnak, ami ugyanúgy lágyítja a vizet, de mesterségesen állítják elõ. Ugyan a környezetre kevésbé káros, de... és itt a lényeg, a mosógépet sokkal jobban károsítja.

Akkor kezdem érteni, miért is reklámozzák a mosógépgyártók a zeolitos mosóporokat: mert úgy több mosógép fogy, több a haszon.

Azt is értem, miért reklámozzák a zeolitos mosóporok magukat vízlágyítóval, mert akkora lerakódást okoznak a mosógépben, vízkövet növesztenek, penészesednek, hogy ahhoz extra adag kalgonit kell.

Na szóval, azt írják a zeolitos mosóporokról (Airel, Presil, Euroshopper...) hogy lerakódást okoznak, vízkövesedést, penészesedést, sokkal inkább, mint a foszfátosok (nálunk a foszfátos mosóporra - Serto, de ilyen az Erisan meg az LV is - rá van írva, hogy zeolit mentes, talán nem véletlenül, hehe, az Erisan és az LV meg a leginkább bõrbarát termékek, kézmosók, baba testápolók, kéz fertõtlenítõk gyártója), na szóval a kóser finn háztartás inkább foszfátot használ, kevesebbet, és kalgonit nélkül, mint zeolitot.

Vagy mosódiót, vagy biolabdát.

A mai újságban a cikk a bio mosószereket tárgyalta, hogy melyik jobb a másiknál. A mosódiót meg a gömböt lehúzták, azt írták, a foltokat csak csökkentették, bár a mustárfoltot a dió jobban, mint a golyó, és, számomra ez volt a mellbevágó (ugye megmondtam!) hogy ezek hatásfoka megegyezik a mosószer nélküli melegvizes mosással. A dió meg a gömb ráadásul szemetet, törmeléket hagy a mosógépben, annak ellenére, hogy elõírás szerint, mosózsákban használták. Az áfonyafoltokkal egyik ilyen divatos cucc sem tudott megbirkózni. Na de a bio Luvil, a bio mosópor igen. Az meg annyira kimosta a foltokat, hogy a póló még fehérebb lett, mint újkorában, valószínûleg fehérítõt tartalmaz.

Mikor megkaptuk a diót, gyanakodtam is, hogy vajon mitõl használ, ha minden igaz, a diónak a héja (magyarul élelmiszeripari hulladék), 3-4 darab megy a mosógépbe egy alkalommal, egy ilyen adag 3x használható, és csoda módon, az elsõ mosásnál felhabzott a víz tõle. Vagy tényleg lúgosít (lágyít), vagy az elõzõ mosásból visszamaradt öblítõ habzott. Mindenesetre azt mondtuk, hogy ártani biztos nem árt, ha nem nagyon koszosak a ruhák, mosunk dióval, az olyan, mintha melegvízzel mosnánk, legalább tisztul a mosógép belül.

Ha meg koszosak a ruhák, mosunk továbbra is foszfáttal, kalgon nélkül. Éljen sokáig a mosógép!

Update: a mosódió szappanfafélék családjába tartozik, elõállítása során CO2-bõl oxigént állít elõ (hehe, mint minden fa) és mindenféle hittérítõ dologra jó, mint pl hajat mosni, fogat mosni, lábgombát szaporítani, mint annak idején a LOC.