Megint egy okos cikk, amivel egyetértek. Nagyon jól fogja meg a lényeget, a mai társadalmi problémákat.
"A Galápagos-szigeteken felelősségre vonják a természetvédelmi őrök azt a turistát, aki a száraz évszakban vizet ad a kolduló gezerigóknak, mert lerontja a madár életben maradási esélyeit. A Lonely Planet útikönyvek külön fejezetben hívják fel a világ szegény térségeibe utazók figyelmét, hogy soha semmit ne adjanak a koldusoknak, mert pont az adománnyal taszítják koldussorba a helyieket, hiszen restté válva leszoknak arról, hogy önmagukról gondoskodjanak."
"Az államilag szervezett nyugdíjrendszer a társadalom alapvető építőkövére, a családra is rossz hatással van. Legyengíti az egyes generációk egymásra utaltságát, és hozzájárul a családi kapcsolatok felszínessé válásához."
A cikk az állami koldulásról ír, hogy az állam szavazatokért osztogat, hol tizenharmadik (és tizennegyedik) havi nyugdíjat, hol adókedvezményeket, hol agrártámogatást, ezzel tönkreteszi az egészséges versenyt, nem engedi kialakulni az új gazdasági egyensúlyt, és leszoktatja a népet a gondolkodásról. (Mint ahogy a tévé és reklámok is teszik - lásd celebek, sztárocskák, azt a képet sugallják, hogy ma már dolgozi se kell a pénzért. Abba bele sem gondolnak, mi lenne, ha mindenki elfelejtene kapálni?)
"Az oktatás és nevelés egy országnak nem költség, hanem az egyik legfontosabb befektetés a jövőbe. Az oktatás révén biztosíthatóak a jövőbeni adófizetők és a majdani adóbevételek."
"a játékszabályoknak olyannak kell lenniük, hogy jutalmazzák, ha valaki iparkodik, tesz a saját sorsának jobbítása érdekében, és büntetés, szégyen legyen a jutalma annak, aki a közösségen élősködve, kiskapukon át akar a többiek fölé kerekedni."
Nagyon jó a cikk, mert nagyon felbosszantott. Majd elfelejtem: itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése