De jó

hogy visszatértetek, és újra blogoltok, már kezdett hiányozni, de gondoltam mind a nyárvégi mégbepótolomanyaralást hangulatban töltöttétek a múlt hetet.

Én meg blog helyett CV-t írok, ami abszurd, mert most a CV helyett írom a blogot, meg már amúgy is feladtam, itt sokkal könnyebben megy, mint ott ömleszteni a szavakat, de hát annak tétje van, az első benyomás, a nem nyomulás, az ÉN kerülése, mikor pedig Carnegie óta tudjuk, hogy senkit nem érdekel jobban senki, mint önmaga.

Nekem viszont enni kell az ősszel is, meg eltartani azt a rengeteg sok gyereket. Lehet, hogy holnap CV helyett villanyszerelő iskolába jelentkezem.

Egy csajszi meséli, hogy nagyon szenvedett a szakdolgozat időre történő befejezésével, végül sikerült neki az utolsó 3 és fél napban, aztán haza ment Kolozsvárra, beköttette, leadta, levizsgázott, de a javításnál kiderült, hogy az angol tesztet ceruzával írta, itt a finneknél így szokta meg, és nem fogadták el, és tavasszal mehet újra a záróra. Ezek után hirtelen CV-t kellett volna írnia, hogy megpályázzon egy állást az iskolában, de a határidőre dolgozásból elege lett, és a számítógépe is pont akkor mondott szerdát (vagy csütörtököt?), és nem lett belőle semmi, de következő héten vitte a gyereket az évnyitóra, összetalálkozott az igazgatóval, megkérdezte, és másnap már ott dolgozott.

Bár a telekomban is elég lenne bekopogni: csókolom, processzeket, hibákat, elkúrásokat rövid határidővel, statisztikai és kócsing módszerekkel végkielégítés nélkül vállalok. Okosba kizárva, de a feléből 10%-ot engedek.

Most ti meséltek!