Nagyon gyorsan fogy a hátralevő idő. Minden nap egy nappal rövidebb, napos napokon a napos napok, esős napokon a hátralevő esős napok száma lesz egyel kevesebb. Olyankor válik ez nagyonis nyilvánvalóvá, mikor hirtelen elfogy a fogkrém, pedig még tegnap tudtam belőle nyomni, vagy mikor már csak alig pislákol valami a tusfürdős tubus alján. Pedig az nagyon ritkán fogy ki, mert több is van belőle, van 2 olajtusfürdőm, 2 érzékeny bőrre, 2 illatosított és 3 illatmentes (akár találóskérdésként is feladhatnám, hogy hány tusfürdőm is van), szóval ritka az, ha valamelyik elfogy és pótolni kell. Ez a lila biztos nem éri már meg a költözést, hacsak nem használok addig csak a másikakból. Pedig nem vagyok egy Monk típus.
Vajon azok, akik a levelezőlistákon a cigányokról, vagy a melegfelvonulásról, vagy a recepteken szereplő BNO kódokról, vagy a szlovák nyelvtörvényről vitáznak, nem veszik ezt észre, hogy minden este egyel kevesebb marad hátra? Megint már csak egyel kevesebbszer állhatunk fel a mérlegre? Nincs fontosabb dolog, mint megtudni, hogyan győzi le Jack Bauer az ellenséget?
Az élet szép, annyi csodás dolog van benne, miért nem azzal foglalkozik mindenki, hogy tudása és érdeklődése szerint még szebbé és még jobbá tegye azt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése