Ma nyaralunk!

Ma van a szabadságom utolsó napja. Amíg itt voltak a gyerekek, kevesebb időt töltöttem a párommal, akármennyire szerettem volna több közös programot, a kocsiba nem fértünk el mind, így leginkább csak a gyerekeket vittem, kivéve tegnap, mikor kajakozni mentünk, akkor két adagban vittem el a családot a bodomi tóra, de sajnos későn, mire mind kiértünk, a csónakház vagy kölcsönző már bezárt.

Szóval ma van az utolsó nap, hogy nyaraljak a kis családommal, hát elvittem őket egy tóparti étterembe, ez van hozzánk a legközelebb, és a kilátás igazán jó. Mielőtt elmentünk, megnéztem a honlapjukat, de nem találtam a menüt, csak a nyitvatartási időt. Aztán megnéztem, mit írnak az ételről és az árakról, azt, hogy túlárazott. Mégis elmentünk, nézzük meg azt a kilátást, meg ez a legközelebbi komoly étterem, és még nem voltunk.

Annak rendje és módja szerint lettünk kiszolgálva, terítve két kés és két villa, és rendelésünk után azokat is beszedték, kaptunk helyette steak kést, meg a párom, mivel neki vegát kértünk, ja, nem volt az árlistán egyetlen húsmentes étel se, de a pincér azt mondta, megoldják, és tényleg megoldották, de a tálalást elrontotta, mert a vega kajához először halkést adott, ami igencsak meglepte a páromat. Aztán kóstolgattuk, hogy vajon a szőlőlevélbe mi lehet, ugye nem hal? De nem az volt. A hús, valami furcsa francia nevű, de nagyon finom bélszín volt, meg a vega is jó volt, de csak grillezett zöldségek, amit itthon tizedannyiból kihozunk, tényleg olyan drága, ahogy azt a neten írták. Nem érte meg a dupla ár azt a kilátást, pedig a tó szép volt, és rajta egy csónak, egy pasi evezett körbe a barátnőjével vagy feleségével vagy szeretőjével, a csaj meg csak mutogatott neki, hogy mi merre. Mi is evezhetnénk egyszer egyet, majd ha a kicsi felnőttebb lesz, és fel tudjuk adni rá a mentőmellényt. Vagy bepótoljuk az elmaradt kajakozást.

Most viszont, mivel ma van a szabadságom utolsó napja, a családdal folytatjuk a nyaralást, megyünk a tengerpartra, most rápihenek, mert végig én vezetek.