Nem kibírhatatlan helyzet

- Csomókban hullik a hajam.
- Miért?
- Biztos fogy a szürkeállomány, és nincs mibe kapaszkodjanak.
- Ja!

Azt mondják, nagy változásra akkor van szükség, ha a jelenlegi helyzet már kibírhatatlan. Így volt ez akkor, mikor elváltunk, mert kibírhatatlan teher lettem Ex számára. Így volt ez akkor, mikor a budapesti telekom irodát otthagytam, mert nem bírtam elviselni egy-két dolgot, hogy nincs fizetésemelés, nincs előrelépési lehetőség. Így volt ez akkor is, mikor visszajöttem Finnországba, az az élet kibírhatatlanná vált, az egyedüllét, a sok stressz, szívritmuszavarok, reflux, egyebek. Aztán megházasodtam újra, és jól érzem magam a bőrömben, itt a "hegy" (tengerszinttől mért magasság 25-30m) tetején, szép parkok közelében, ha akarnék, bármikor kimehetnék futni, közel a bolt, az óvoda, az iskola, de nem saját. Ezen változtatunk, elmegyünk kicsit messzebb, de saját fészekbe. Nagy változás lesz, de azért a jelenlegi helyzet közel sem kibírhatatlan. Tudjuk-e indokolni, miért változtatunk?

A párom megkérdezte tegnap a Ji Kinget, mi dolgunk van nekünk ott azon a másik helyen, hogy oda "kell" költöznünk. Erre azt mondja a jóskönyv, hogy a jelenlegi helyzetünk kibírhatatlan, ezért van szükségünk a változásra, és hogy ott új esélyeket kapunk, amikkel vagy tudunk majd élni, vagy nem.

Na ezen elgondolkoztam. Vajon mi az, ami most kibírhatatlan? A gyermek 100% anyatejes, aranyos, az éjszakát végigalussza, szépen fejlődik. Itt semmi gond. Közöttünk se. A környék is OK, ahol most lakunk. Csend van. A kocsink lenne az? Kicsit öreg, kellene újabbra cserélni, de épp most ment át a vizsgán, csont nélkül. A munkahely és az egészség az, amire most gondolni tudok. Egy hete dolgozom újra, és nem találom a helyem, amit csinálni szerettem volna, arra most nincs szükség, szóval, eléggé alulterhelt voltam a héten, és az alulterheltség stresszel. Igen, újra feszült vagyok miatta, mert ha nem kapok értelmes, kihívást jelentő munkát, azt jelenti, hogy nem tudok bizonyítani, s ha nem teszek le az asztalra valami fontosat, vagy újat, amiből a cég profitál, akkor nem lesz rám szükség, feleslegesen én sem fizetnék egy külsős konzulensnek.

Most nagyon úgy néz ki, a cégnél mindenki a saját helyét félti, megpróbál mindenki mindent maga csinálni, olyat is, amihez nem ért, és még úgy is, ha felrúg minden előre lefektetett szabályt. Fejetlenség, na, és ebben úgy érzem, útban van a külsős. Szeptember vége után nem tudom, mi lesz...

De a munkahely és a helyváltoztatás nem üti egymást, a költözés nem oldja meg a munkahelyi problémát, inkább megnehezíti (mi lesz, ha nem tudjuk fizetni a hitelt? bár a hitel kevesebb lesz, mint a jelenlegi albérlet).

És az egészség: ehhez kapcsolódik, a stressz miatt megint nem alszom jól, megint folyton éhes vagyok, pedig fogyni kellene, sokat.

Mi van még? Ja, a gyerekek. Itt voltak, nem sokat változtak, a három hét kevés volt, hogy megneveljük őket. Sokat veszekednek még mindig, ott ülnek a számítógép előtt és kockulnak. Hogy fognak a gyerekek felnőni? Lesz-e ráhatásom arra, hogy becsületes, szorgos felnőttekké váljanak, akik boldogulnak a nagyvilágban?

(Jut eszembe, megnéztem a hét végén a Kocka 1-2-3 filmeket, amiben egy nagy, kockákból álló labirintusból kell a "raboknak" kitalálniuk, csak egy juthat ki, és akinek sikerül, arra is halál vár... reménytelen a film, de én azért bizakodom, hogy nem macska-egér játékot játszik velem az élet.)

Azért a helyzet nem reménytelen, legalábbis nem látszik annak, és messze nem olyan kibírhatatlan, mint amilyen korábban volt. A biztonság kedvéért tegnap végre kiültem az erkélyre, nézni a kockát, és közben láttam hulló csillagot, a nagy kívánságot kimondtam, s majd kiderül, hallotta-e valaki, és valódi hullócsillag-e volt.