2009. szeptember 4., péntek

Antigravitáció

A lányom néha hanyatt dobja magát az ágyon, mármint a kisebbik, de igazán mást nem is nagyon tud csinálni, mert még nem jár, és még csak nagyon kezdetlegesen mász, szóval hanyatt fekszik az ágyon, és felfele, az ég felé lógatja a lábát. Olyan könnyen, mintha rá nem hatna a gravitáció. Biztos a pelenkájában antigravitron van. Onnan is látszik ez, hogy sokszor tarkóig ér a mocsár, ha egy nagyot fröccsent, az a pelenkából felfelé szivárog. Mi meg itt köszködünk a surlódással, meg a rakéták fellövésével... Tudtam, hogy a gyerekek többet tudnak, mint mi, ők még emlékeznek ilyen földöntúli természeti törvényekre. Abban is biztos vagyok, hogy a lányom látja a szellemeket, mert szokott rájuk mosolyogni. Na meg az aurámat is látja, a (kopaszodó) fejem tetején szokta nézni csillogni. Kár, hogy mire megtanul beszélni, elveszti ezt a képességét, pedig megkérdezném, milyennek látja a jövőm.

Nincsenek megjegyzések: