Holnap lezárul egy korszak, megint ideje továbblépni, mondhatnám azt is, hogy kiszabadultam a bolondokházából, de nem mondom, mert ki tudja, mikor zár vissza a sors újra, s közben azon tűnődöm, mi rosszabb, ha nincs dzsobgréded, vagy ha pattanás nő az egyik anyajegyedre, ha feszül a varrat a köldöködön, ha a gyűrüsujjad nem mozog, vagy ha sikerül kifogselymezni a tömést a fogadból. Mindegyik önmagában is fogyasztó hatású, s most 2-3 kiló ment le rólam (meg a dobozolás), és a tendencia (grafikonon ábrázolva) olyan, mint a szakadékba gurított abroncs röppályája, s holnapra átléphetem végre a százat, lefelé. Megkönnyebbül a köldököm.
Azért az zavaró, hogy egyre rövidülnek ezek a korszakok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése