A koncert 2

Ma megvolt a házavató, barátaink jöttek hozzánk vendégségbe. Azon gondolkoztam délelőtt, mikor a tegnap esti munka még erősen gyötörte a fejfájásom is, az izmaim is, hogy minek is kapkodunk az étellel, a takarítással, kinek is akarunk megfelelni, mert a barátaink előtt jobb arcot mutatni, mint amink van, felesleges. Azért mégis csak kapkodtam én is a konyhában, hogy legyen ennivaló, bár a saláta elmaradt, és a párom is fényesre kipucolta a lakást, amiből most a buli utánra mi sem látszik. Na ja, az asztalokon legalább nincsenek management könyv és irathalmok. De a takarítást kezdhetjök előről, s ez nem a vendégek oka, hanem ezzel jár. Talán a házavatót azért találták ki, hogy egyszer alaposan, kétszer egymás után kitakarítsunk, először az esemény előtt, mert megszólnak, ha nincs rend (ha nem mutatjuk be, hogy normális tagjai vagyunk a társadalomnak), másodszor utána.

És a koncert: talán már említettem, hogy a Drága Feleségem zenélni is tud, most bemutatta harmónika tudását, elhúzta a nótámat. Nagyon nagyon büszke vagyok rá. A lekgözelebbi ilyen bulin majd a kajak tudását is bemutatja. ;-)

A vendégeknek túrós pogácsa volt, otthoni túróval (a legegyszerűbb recept amit láttam: x liszt, x vaj, x túró, ahol x tetszőleges (de megegyező) mennyiség, x minden 25 dekájához egy tojás, és só), kókusztekercs, amit a párom mindig olyan finomra csinál, meg vega bolognai, igazán kétféle, az egyik répával és cukkinivel, a másik csak gombával. A répás nekem jobban ízlett, a többieknek a gombás.