Tegnap Eros Ramazotti koncert volt, ott voltam be és kipakolni, és közben akaratlan is megutáltam ezt az olaszt, meg a bandáját. Hajnal 5.20kor kezdtünk, este 6 után lett kész a színpad, zenéltek egy órát, és 10kor már elkezdtük bontani - nem értem mi értelme ennyit gürcölni ekkora kis műsorért, a fazon hamis, bár a show-t nem láttam, nekem nem jött be. Hatalmas konténereket pakoltunk a színpadra, nagyon lassan készült, ócska elemekből volt a színpad, nem úgy mint Pink vagy Elton esetében. Az olasz melósok meg nem tudtak angolul, csak annyit, hogy ragazzi, meg pronto, meg allora, meg attentione, szóval még kommunikálni sem tudtunk velük rendesen, hogy mit hogy akarnak, megmutattak valamit, aztán otthagytak szenvedni vele, röhögtek a hátunk mögött, hogy nem értjük amit mondanak. Azt mondták, hogy ők már éjfélkor el szokták kezdeni a színpadot, így 5 óra késésben voltunk, nagy volt a nyomás. Az első menet több mint 12 óra volt, fizikailag is fárasztó, aztán a koncert után a kipakolás lóhalálában is több volt mint 6 óra. Hajnal 4.20kor indultam haza. Az barátok közt is 18 és fél óra munka. Ma meg olyan vagyok, mint a rongybábu, alig bírok a lábaimra állni. Máskor élvezni szoktam a fizikai munkát, tegnap besokalltam belőle. Mondom is a gyereknek, apa veszünütt, azaz fáradt, vagy inkább elveszett. A gyerek meg mit sem ért belőle, jön, mászik, figyelni kell rá, mert állásból elborul, beveri a száját az ágy szélébe, vagy becsípem az ujját a szék lába alá, pedig olyan drága, ahogy mondja, hogy Anyanya, meg adjál, meg rázza a fejét, hogy nem kér többet enni. És ma, nagy nap, tádámm, kint van az első foga, furcsa még neki, nyelvével próbálja, rágja, meg akarja enni. És mindent dug a szájába, közben egyik kezéből a másikba tesz át dolgokat.
Azon gondolkoztam, mi értelme van diplomával beállni koncertet pakolni, mikor ennyire elfáraszt, és mikor egy egész napig nem látom a lányom, és másnap is hulla vagyok, és alig van energiám ásítani is. Most elmentek sétálni, elaludtam az indulást, de felriadtam blogolni.
A holland koncertesek pontosak voltak, mindennek megvolt a helye, bár az emberek barátságtalanok, lehetett velük kommunikálni. Az angolok bemutatkoztak, emlékeztek az ember nevére is, és barátságosak. Az olaszok bunkók, vaffankúlóznak, és hajtanak mint állat. Olaszokkal többet nem koncertezek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése