Gyerekünk gyakran beveri a fejét, most hogy mászik meg áll. Ha koppan, és sír, elsétálunk a faliújságig, ami egy Garfieldos naptár, és ott egy pillanat alatt elhallgat, megnyugszik, elfelejti, hogy valami fájt. Már teljesen begyakoroltuk, kialakult a pavlovi reflex, szerintem mindenféle fájdalomcsillapító helyett elég lesz majd magánál hordania egy Garfieldos képet. Közben olvasom, hogy a behavioristák szerint az ember üres lappal születik, és az őt ért hatások alakítják a személyiségét. Meg azt, hogy hogyan reagál dolgokra felnőtt korában. A kísérlet eredményéről majd úgy 15-20 év múlva blogunk hasábjain mi is beszámolunk. Feltéve, hogy túléljük 2012-t, meg a sok fejreesést.
Javaslom, nevezzük a módszert Garfiumnak.
Ui. Jövőre Mauri Kunnas naptárunk lesz, párom reméli, hogy az is ilyen hatásos lesz a gyógyításban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése