Ma van a legsötétebb nap, vagyis a legrövidebb, amikor a leghosszabb az éj, mennek is magyarok jelzőtüzet gyújtani. Ami azt jelenti, hogy eddig mentünk befele, innen már kifele megyünk a télből, azaz mindjárt vége. Hajaj, lehet ünnepelni.
A hét végén írtam fel egy lap szélére, hogy leányunk megtanult rendesen mászni: eddig hernyózott, 3 lépés négykézláb, aztán hasra le, aztán fel, megint 3 lépés mászva, megint le, szóval fel és le, mint a hernyó, de mostantól már nem hasal el, csak megy 3at, aztán picit vár, és megint megy hármat, mint a dugattyú, egy ütemet kihagy, pihen, de már nem hasal.
Ma meg azt veszem észre, amint kapaszkodás nélkül térdel, vagyis a két lába között ül, két lába oldalt hátrahajlik, a feneke a földön, és két kézzel játszik.
Tegnap meg állt, kapaszkodás nélkül, igaz csak pár másodpercre, a kiságy szélének támaszkodva állt, és a hasával el-ellökte magát, majd vissza, egyensúlyozott, hamarosan (ahogy a nagytati mondta) karácsonyra már állni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése