Befagyott a blog, most veszem észre, hogy hétfő óta nem írtam itt, pedig már péntek este.
Hideg volt a héten, -2o, de tudjuk, hogy ott is hideg volt, így nem nagy szám, csak itt nap közben is. Most már melegszik, ami azt jelenti, hogy ma -13 volt, és a melegedés hatására megint esett a hó, ma reggelre újabb 3o centi nőtt a kocsira, és elkéstem miatta a munkából, épp a szomszéd talicskázta a havat, nem volt illendő elhajtani segítség nélkül, pedig meg vagyok fázva, és késésben is voltam, mert nem bírok felkelni 6.2o előtt, 7-re járok, és 11.5 órákat dolgozok, hulla fáradtan érek haza, és csak épp konstatálom, hogy a gyerek megtanult tapsolni, hogy mondja, hogy keksz, hogy naponta többször felugrik és beveri a fejét, hogy 5 másodpercre megáll egyedül, s csak mosolygok, meg bólintok, hogy igen, ez az élet rendje, apa a bányában PLC-t programoz, vezetékel, teszteli az áramköröket, meg néha Atmel mikrokontrollert programoz, HTML kiszolgálót fejleszt egy áram és teljesítménymérőbe, mellette interjúzik, és azon töri a fejét, hogy teszter legyen-e jobb pénzért, vagy maradjon kevesebb pénzért annál, amit sokkal szívesebben csinál, merthogy ez a szakmája, aztán megjön, bedől az ágyba, és reggel előről minden. Valakinek azért a családot is el kell tartani. Ma kaptam a munkahelyen igazi pántos munkásnadrágot, meg hozzá világítósárga kukáskabátot. Tudod, a bányába kell.
Hit, remény, szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése