Ma elszaladtunk a kisasszonnyal az Ikeába, beszereni egy olyan polcra csiptethető órát, mert a mutatósok nem váltak be, hangosan ketyegnek, zavarják a csendet. Valami digitálisat szerettem volna, korábban az is követelmény volt, hogy világítson a sötétben (mert mikor felkeltünk szoptatni, soha nem tudtuk merre hány óra), de olyan rádiós ébresztő órát, mint ami anyuéknál van a hálóban, nem akartunk. Magam meg nem építek ilyet. Szóval végre ott láttunk, és ma meg is vettem, és a lányommal mentem, és egy néni a liftben megjegyezte, milyen hosszúk a szempillái, nem adna neki belőle? Micsoda bók egy idősebb embertől egy alig egyéves kislánynak.
Kiváncsi vagyok, tudja-e majd rebesgetni a lányom, ha felnő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése