Megülte a hasam a gyerek, mikor a kenguruban a hasamon hordozta. Amolyan hordós most, hiába mindenféle növényvilág (herbalife), nem akar lejjebb menni. Igaz, ma kint voltunk síelni, a párom síelt, én meg pacit játszottam, húztam a lányt a szánkón, meg aztán felfelé a dombokra izzadtam, lefelé szaladtam vele, mégsem olyan, mint amikor kijöttem. Akkor egy jó 8-10 kilóval voltam elviselhetõbb.
És most csak szenvedek miatta, és a magyar nyelv szépségein gyönyörködöm, itt van például az, hogy göngyöleg, mondják a visszaválthatós üvegekre, rekeszekre, pedig nem is göngyölik, a másik pedig a kiszerelés, a herba teának a zacskóján volt a kiszerelés dátuma, elképzelem, amint kijön a szaki, és kiszereli meg beszereli a teát.
Én meg az ikeában vett (ott, ahol megülték a hasam) lámpát, akarom mondani izzót, kiszereltem, meg beszereltem, kis esti torna, s lõn világosság. Bár én is úgy fogynék mint a hóember...
1 megjegyzés:
Hát Botond, hosszú évek elméleti és gyakorlati fogyókúrázása után azt látom (a környezetemen és magamon is), hogy egyetlen dolog használ, ha az ember kevesebbet eszik. (És persze azt a keveset megválogatva, hogy az hasznos legyen.) A többi csak körités...(nem szaggató :D)
R.
Megjegyzés küldése